Category Archives: Könyv

Literaturas húngaras

“István Örkény y sus cuentos de un minuto”                                                                          (Revista Taifa nº 1, Barcelona, 1987)

“Introducción a la literatura húngara” (Conferencia. Ateneu de Barcelona, 1987)

“El ‘boom’ de la narrativa húngara”                                                                                                    (La Vanguardia, Barcelona, 15. 03. 1988)

“Matar al padre con todas las letras”. Sobre la literatura húngara.                                           (Revista Cuadernos Noventa, Barcelona, diciembre de 1991)

Konrád: El cómplice (1992)

“Péter Esterházy, autor del Quijote. Introducción al arte de las citas”                                      (El Observador, Barcelona, 21.01.1993)

Konrád – Entrevista (1993)

“Attila József” (Conferencia. Reial Cercle Artístic, Institut Barcelonès d’Art, febrero de 1995)

“La cultura en la Hungría poscomunista” (Cuadernos del Este, Nº 17, Instituto de Europa Oriental, Madrid, 1996)

“Azar y Destino” (Sin destino de Imre Kertész; Lateral, Nº 16, Abril, Barcelona, 1996)

“L’Holocaust com a valor” (Imre Kertész y la literatura del Holocausto. El Pou de Lletres, Nº K-11 /12-L, Manresa, tardor 1998 – hivern 1999)

El archipiélago gulasch” (Lateral, No. 62, Febrero 2000)

“La inmensa ventaja de traducir al húngaro” (Lateral, No. 62, Febrero 2000)

“En busca de un destino”. Imre Kertész (Lateral, No. 62, Febrero, Barcelona, 2000)

“Péter Esterházy, autor del Quijote” (Lateral, No. 62, Febrero 2000)

“Introducción a la literatura húngara” (Conferencia en el ciclo organizado por el Club d´Amics de la Unesco, Barcelona; 12 de noviembre de 2001)

Kosztolányi: Alondra (prólogo, 2002)

Kertész: Juegos del destino (El Mundo, noviembre 2002)

Kertész: Destino o libertad (La Razón, noviembre 2002)

“También la corte está desnuda” (Sobre el Nobel de Imre Kertész; Lateral nº 95, diciembre 2002)

Kertész: de Auschwitz al Gulag (El País, 7 de diciembre 2002)

Jocs del destí. La vida i obra exemplars d´Imre Kertész. Conferencia (Institut de Estudis Catalans, 9 de diciembre de 2002)

“Un poeta latino que escribía novelas en húngaro. Dezsö Kosztolányi” (Lateral No. 90, Junio, Barcelona, 2002)

Presentación de la novela Alondra, de Dezső Kosztolányi (Ediciones B), en compañía de Adán Kovacsics (Librería La Central, Barcelona, 28 de febrero de 2002)

Homenaje a Imre Kertész a raíz de su premio Nobel. Mesa redonda en compañía de Jaume Vallcorba, Adán Kovacsics, Jaime Vándor y András Gulyás. (20 de noviembre de 2002)

Kertész: de Auschwitz al Gulag (El País, 7 de diciembre 2002)

Jocs del destí. La vida i obra exemplars d´Imre Kertész. Conferencia (Institut de Estudis Catalans, 9 de diciembre de 2002)

Kertész – Celebración universal del fracaso (Letras libres, 31 de enero, 2003)

La hora magiar (Suplemento Hoja por hoja del diario Reforma, México, febrero de 2003)

Conferencia “Imre Kertész y la Literatura de los campos de concentración” (Universidad de Granada, 7 de mayo de 2003)

Alondra de Dezső Kosztolányi. Conferencia. (Biblioteca Central de Donostia / San Sebastián, 24 de junio de 2003)

Harmonia Celestial de Péter Esterházy. Presentación en compañía del autor. (Fundación Círculo de Lectores, Barcelona, 26 de junio de 2003)

“Esterházy: En nombre del padre.” (Lateral nº 105, Septiembre 2003)

A la memoria de Judit Xantus (octubre 2003)

“También la corte está desnuda” (Sobre el Nobel de Imre Kertész; Lateral nº 95, diciembre 2002)

Conversación con Péter Esterházy (VI Jornades Paraula Amiga, organizadas por la Associació d´Escriptors de Llengua Catalana, Ateneu Barcelonès, 20 de noviembre de 2003)

Kertész – Celebración universal del fracaso (2003)

Kertész: Lecciones positivas sobre la negatividad (Antrophos nº 203, 2004)

Márai: el hombre que escogió su propio destino (El Periódico, 2004)

Diálogo con Imre Kertész (Auditorí de Círculo de Lectores, Barcelona, 10 de marzo de 2004)

“Budapest de la Belle Époque”. Conferencia dentro del ciclo La invención de una ciudad, organizada por la Casa del Este (4 de mayo de 2004, Institut Català de Cooperació Iberoamericana)

“Budapest, los desafíos del pasado” (11 de noviembre de 2004, Amics de la Unesco, Barcelona)

Heyman Éva naplója (2016)

Advertisements

Leave a comment

Filed under Irodalom, Könyv, Kultúra, Uncategorized, Web

Elő- és utószavak

Előszó Anatolij Ribakov Az Arbat gyermekei c. regényéhez. (“El estudiante y el caudillo”. Prólogo a la novela Los hijos del Arbat de Anatoli Ribakov. Círculo de Círuclo de Lectores, Barcelona, 1989)

Előszó Vlagyimir Makanyin Один и одна c. regényéhez. (“Soledades en un paisaje moscovita”. Prólogo a la novela Solo y Sola de Vladímir Makanin. Círculo de Lectores, Barcelona, 1991)

Előszó Konrád György A cinkos c. regényéhez. (“Un señor de antaño”. Prólogo a la novela El cómplice György Konrád. Círculo de Lectores, Barcelona, 1992)

Előszó az Édes Annához. Prólogo a la novela Ana la Dulce de Dezső Kosztolányi. Ediciones B, Barcelona, 2003)

Utószó Heyman Éva naplójának spanyol és katalán kiadásához. Epílogo al Diario de Eva Heyman (Ned ediciones, Barcelona, 2016)

 

Leave a comment

Filed under Irodalom, Könyv, Közélet, Kultúra, Politika, Publicisztika, Web

Varga Anasztáziát faképnél hagyják

Afonso Cruz: Kokoschka babája (Typotex, 2014. Fordította: Bense Mónika)

Dés Mihály, Magyar Narancs, 2016 január 7

 

Bolondosan bölcs könyv ez, ami persze egy olyan meghatározás, ami fordítva is pont ugyanazt jelenti. De ez egyáltalában nem baj: nagyon is passzol a portugál Afonso Cruz (1971) különös, különösen ötletes és játékos regényéhez.

Úgy indul, mint egy alternatív képregény, csak éppen az illusztrációk és a szövegek aránya és funkciója felcserélődött. A rajzok –amelyeket a szerző maga készített– töltik be a képaláírások szerepét. A mozaikszerű rövid szövegek pedig leegyszerűsített, bábfilmszerű figurákat és történéseket pergetnek egy korántsem  egyszerű és bábfilmszerű történelmi-bölcseleti közegben, melynek helyszíne a II. világháborús Drezda, témája pedig az isteni akarattal kapcsolatos talmudi spekulációk.

A könyv második részében a képek elmaradnak, a történet pedig –továbbra is egy-két oldalas epizódokra bontva– szétszálazódik, összebogozódik, de a főcsapás már kezd kirajzolódni. Az egyik szálon egy excentrikus magyar család története fut, a másikon pedig egy még excentrikusabb jazz zenész íróé, Mathias Popáé, aki szerelemre lobban az idegenbe szakadt magyar család egyik tagja, nevezett Varga Anasztázia iránt, majd szó nélkül faképnél hagyja. Hogy miért, arra a magyar család történetét feldolgozó, és a fejezetbe töredékesen beillesztett regénye, a Kokoschka babája ad választ.

A kérdéses cím egy igaz történetre épülő fikcióra utal: amikor a sok szívet megtipró Alma Mahler otthagyta Kokoschkát (idáig ez igaz), az csináltatott róla egy élethű babát (ez már Cruz találmánya), és azt imádta tovább. Ez az apró, allegorikus epizód a regény központi motívuma: a fikció mint az élet pótléka, helyettesítője, alternatívája. Ezt a gondolatot viszi tovább Cruz regényének azon vonulata, amelyben Varga Anasztázia unokája, Adele megkísérli föllelni a nagyi eltűnt szerelmét, Mathias Popát.

Őt ugyan nem találja meg, de a fickó művei egy titkos irodalmi – demiurgoszi konspiráció nyomára vezetik: valakik olyan könyveket iratnak (többek között Popával), amelyek egy kitalált világot próbálnak igaznak bemutatni, és ezt alátámasztandó a könyvekben hivatkozott nem létező műveket is megíratják velük. A fura, hogy bizonyos kitalációik valósággá válnak.

Cruz intellektuális kalandregénye egyfajta Alternate reality game. A virtuális valóság megteremtésének motívumához ugyanolyan felszabadult iróniával kacsingat –többek között– Borges „Tlön, Uqbar, Orbis Tertius” c. novellájára, vagy Chesterton The Club of Queer Tradesére, mint –a titkos irodalmi társaság utáni zaklatott nyomozás esetében Bolaño Vad nyomozók és a magyarul még nem olvasható 2666 című regényeire.

Tegyük a kezünket a kulturális előítéleteinkre: nem ilyen sziporkázó, világpolgár könyvet várunk egy portugál írótól. Pedig nekik is megvolt a maguk Mohácsa, Trianonja, ők is csak sírva tudnak vígadni. Lehet, hogy kéne már írni egy magyar regényt, amiben portugál hipszterek a jóistennel sakkoznak.

http://magyarnarancs.hu/konyv/varga-anasztaziat-fakepnel-hagyjak-97795

Leave a comment

Filed under Irodalom, Könyv, Kritika, Kultúra, Web

Zsidó témák

Nyíri János: Madárország (ÉS, 2014 október)

A zsidó viccek (Szombat, 2014 december)

Heyman Éva naplója (Magyar narancs, 2015 szeptember)

Lehet-e jól írni a Rosszról? A Holokauszt Szépirodalma (Szombat, 2016 január)

Szőke Szakáll (Magyar Narancs, 2016 május)

Akik nem jöttek vissza (Magyar Narancs, 2016 szeptember)

 

Leave a comment

Filed under Entrevista, Irodalom, Könyv, Kultúra, Politika, Publicisztika, Web

Interjúk (HU)

 

Nagy játszmába kezdtem

Gervai András interjúja, 1998

 

Csárdáskirályfi

Győri László interjúja, ÉS, 2013

 

A maszatolás szinonímái

Kertész Anna interjúja, Vasárnapi Hírek, 2015 június 13)

 

Dumában, csajokban Pest veri Barcelonát

Bán Zoltán András interjúja, VS, 2015

 

Orbán Viktor csak egy végtermék

Révész Sándor interjúja, Népszabadság, 2015

 

Pesti barokk, harmadik kiadás

Csuhai István beszélgetése az Írók könyvesboltjában, 2015 május

 

Leave a comment

Filed under Entrevista, Irodalom, Könyv, Közélet, Kultúra, Politika, Uncategorized

Mit olvastam 65-ben

Válasz a Nyugati tér c. lap “Mit olvasol most?” körkérdésére

KönyverőlÍrók – Dés Mihály

 

Amit mostanában szinte kizárólagosan olvasok az nem túl közérdekű. Ma már egyáltalában nem ismert és nehezen föllelhető irodalom a XIX sz. végéről,  XX. sz. legelejéröl. Heltai, Szép Ernő, Gábor Andor, Nagy Endre… Kötetbe szedett karcolatok, kabaréba szánt humoreszkek, zengerájoknak írt dalocskák. A városi kultúra, egy új nyelv, a pesti irodalom születése érdekel, ehhez keresek anyagot, és közben nagyon jól szórakozom.

Mivel most nem tudok se az első, se a többi kérdésre semmi tanulságosat, szellemeset válaszolni, egész máshonnan közelíteném meg a felvetést. Egy turkálás a kezembe adta egy 50 évvel ezelőtt olvasónaplómat, tehát 1965-ben járunk. Az A3-as, barnafoltos, keménfedelű kockás spirál füzet első bejegyzése novemberre datálódik. Ez talán érdekes lehet:mit olvasott akkor egy 15 éves srác, mi állná meg belőle a helyét egy mai könyvespolcon, mit gondolt arról, amit olvasott. A hitelesség kedvéért nem válogatok, nem szemezgetek. Sorrendben leírom az első tucat könyv szerzőjét, címét és idézek valamit a hajdani véleményemből, ami természetesen többnyire infantilisen pedáns, túlfütötten naív, sőt, időnként vonalas is.

Kosztolány: Esti Kornél

(„Roppant érdekes. Az egész rendszerint valami kusza álomhoz hasonlít, és mégis a legteljesebb valóság.”

Sólem Aléchem: Énekek ének 

(„Nagyon édes könyv. Van benne valami ősi, naív.”)

A.L. Morton: Az angol nép története 

(Nincs minősítés, csak aprólékos kijegyzetelés)

Salinger: Zabhegyező 

(„Nagyon édes könyv. A főhős eredeti srác. Nem sokat filozófál és érvel, de így egy új, jó filozófiát alakít ki.”)

Hasek: Svejk 

(„Kitűnő könyv. Szellemes. Tulajdonképpen mindenki egy nagy marha, vagy egy utolsó strici, tolvaj gazember. Svejk pedig egy naív marha, és a naívságán keresztül lehet bemutatni minden aljasságot. Kb. mint a Candide-ban.”)

Mai amerika elbeszélők („Álltalában jók, de különösebben csak egypár tetszett: Faulkner, West, Caldwell, Wright…”)

Steinbeck: Rosszkedvünk tele 

(„Jó könyv. Ajánlom Amerika és a Nyugat imádóinak.”)

Szerb Antal: A királynő nyaklánca

(„Nem egy fontos, jelentős, de jó mű”)

Byron: Don Juan

(„Nem tetszett. A drámái sokka jobban hatottak rám.”)

Shakespeare: III. Richárd („A darab nagyon tetszett. Jó volt. Richárd a világirodalom legnagyobb szörnyetete”.)

Knut Hamsun: Éhség 

(„Jelentéktelen dolognak tartom. Sőt, hazugságnak. És nem valami kedves hanta, hanem fontos, komoly dolgokat hazudik”.)

Cseres Tibor: Hideg napok

(„Jó könyv. Nem nagy, de ez a 65-ös József Attila díjas”.)

Leave a comment

Filed under Irodalom, Könyv, Kritika, Kultúra, Publicisztika, Web

Akik nem jöttek vissza

A holokauszt és a családom

Megjelent: Magyar Narancs, 2016/35. (09. 01.)

Freud lapsusnak nevezte az öntudatlan, de szemernyit sem véletlen nyelvbotlásokat, és igen messzemenő következtetéseket vont le belőlük.

 Kérdés, vajon milyen következtetésre jutott volna egy olyan kollektív lapsus alapján, amelyet a minden idők legrettenetesebb traumája által megbélyegzett közösség tagjai évtizedek során hordoztak magukban – nem tudatosan, de tudva tudván, nem összebeszélve (ez nem is lett volna lehetséges), de mégis ugyanarra az eredményre jutva. Arról a magyar holokauszt-túlélők között dívó szokásról beszélek, hogy úgy emlegették elgázosított, Dunába lőtt, halálba hajszolt hozzátartozóikat, mint akik nem jöttek vissza. Ízlelgessük csak: „a papa nem jött vissza”, „a nővérem és a kétéves kislánya nem jött vissza…” Mintha az lenne a kontextus, hogy a Józsi bácsi három éve leugrott gyufáért. Vagy, hogy „ez elment vadászni, ez meglőtte…”. Csak itt nem ők vadásztak, hanem rájuk vadásztak.

termek808.jpg

Próbálom értelmezni ezt a szinte morbid szóhasználatot, melyre a kiadó képviselője, Büchler András hívta föl a figyelmet A holokauszt és a családom című kötet bemutatóján. Elsöprő sikerű könyvbemutató volt: az Átrium Film-Színház nézőtere dugig megtelt – köztük feltehetőleg olyanokkal is, akiknél annak idején úgy emlegették a meggyilkolt rokonokat, mint akik nem jöttek vissza –, és az volt az érzésem, hogy sok ilyen telt házas bemutatót lehetett volna ebből a kiadványból tartani. Nem csoda, hisz nem hagyományos szerzői könyv­ről van szó, hanem a kötet címével megegyező nevű Facebook-csoport válogatott posztjairól, melyekben főleg az áldozatok és túlélők gyerekeinek és unokáinak családi történetei jelennek meg, de vannak köztük hajdani életmentők és bűnösök leszármazottai is.

Continue reading

Leave a comment

Filed under Irodalom, Könyv, Kritika, Uncategorized