Category Archives: Irodalom

Lateral: Escuela De Novedades, Escuela De Asombros

A madridi Revista para leer c. folyóirat december 5-i számában  LATERAL: ESCUELA DE NOVEDADES, ESCUELA DE ASOMBROS címmel egy igen hízelgő hangulatú cikkben emlékezett meg a tíz éve megszűnt barcelonai folyóiratról és annak híresen katalán alapító-direktoráról, Dés Mihályról

lateral-normal

Balról jobbra: Robert Juan-Cantavella, spanyol író, a Lateral utolsó főszerkesztője; Dés Mihály, akit legalább itt nem kell bemutatni; Juan Villoro, mexikói író, akinek GÓLÖRÖM címmel most jelent meg egy fociról és focistákról szóló káprázatos esszékötete az Európa kiadónál; a jobb szélen pedig Jorge avagy Jordi Carrión sikeres spanyol író, szintén a Lateral neveltje. (A cikkben a kép alatt a nevek rossz sorrendben szerepelnek)

2 Comments

Filed under Irodalom, Kultúra, Uncategorized

Literaturas húngaras

“István Örkény y sus cuentos de un minuto”                                                                          (Revista Taifa nº 1, Barcelona, 1987)

“Introducción a la literatura húngara” (Conferencia. Ateneu de Barcelona, 1987)

“El ‘boom’ de la narrativa húngara”                                                                                                    (La Vanguardia, Barcelona, 15. 03. 1988)

“Matar al padre con todas las letras”. Sobre la literatura húngara.                                           (Revista Cuadernos Noventa, Barcelona, diciembre de 1991)

Konrád: El cómplice (1992)

“Péter Esterházy, autor del Quijote. Introducción al arte de las citas”                                      (El Observador, Barcelona, 21.01.1993)

Konrád – Entrevista (1993)

“Attila József” (Conferencia. Reial Cercle Artístic, Institut Barcelonès d’Art, febrero de 1995)

“La cultura en la Hungría poscomunista” (Cuadernos del Este, Nº 17, Instituto de Europa Oriental, Madrid, 1996)

“Azar y Destino” (Sin destino de Imre Kertész; Lateral, Nº 16, Abril, Barcelona, 1996)

“L’Holocaust com a valor” (Imre Kertész y la literatura del Holocausto. El Pou de Lletres, Nº K-11 /12-L, Manresa, tardor 1998 – hivern 1999)

El archipiélago gulasch” (Lateral, No. 62, Febrero 2000)

“La inmensa ventaja de traducir al húngaro” (Lateral, No. 62, Febrero 2000)

“En busca de un destino”. Imre Kertész (Lateral, No. 62, Febrero, Barcelona, 2000)

“Péter Esterházy, autor del Quijote” (Lateral, No. 62, Febrero 2000)

“Introducción a la literatura húngara” (Conferencia en el ciclo organizado por el Club d´Amics de la Unesco, Barcelona; 12 de noviembre de 2001)

Kosztolányi: Alondra (prólogo, 2002)

Kertész: Juegos del destino (El Mundo, noviembre 2002)

Kertész: Destino o libertad (La Razón, noviembre 2002)

“También la corte está desnuda” (Sobre el Nobel de Imre Kertész; Lateral nº 95, diciembre 2002)

Kertész: de Auschwitz al Gulag (El País, 7 de diciembre 2002)

Jocs del destí. La vida i obra exemplars d´Imre Kertész. Conferencia (Institut de Estudis Catalans, 9 de diciembre de 2002)

“Un poeta latino que escribía novelas en húngaro. Dezsö Kosztolányi” (Lateral No. 90, Junio, Barcelona, 2002)

Presentación de la novela Alondra, de Dezső Kosztolányi (Ediciones B), en compañía de Adán Kovacsics (Librería La Central, Barcelona, 28 de febrero de 2002)

Homenaje a Imre Kertész a raíz de su premio Nobel. Mesa redonda en compañía de Jaume Vallcorba, Adán Kovacsics, Jaime Vándor y András Gulyás. (20 de noviembre de 2002)

Kertész: de Auschwitz al Gulag (El País, 7 de diciembre 2002)

Jocs del destí. La vida i obra exemplars d´Imre Kertész. Conferencia (Institut de Estudis Catalans, 9 de diciembre de 2002)

Kertész – Celebración universal del fracaso (Letras libres, 31 de enero, 2003)

La hora magiar (Suplemento Hoja por hoja del diario Reforma, México, febrero de 2003)

Conferencia “Imre Kertész y la Literatura de los campos de concentración” (Universidad de Granada, 7 de mayo de 2003)

Alondra de Dezső Kosztolányi. Conferencia. (Biblioteca Central de Donostia / San Sebastián, 24 de junio de 2003)

Harmonia Celestial de Péter Esterházy. Presentación en compañía del autor. (Fundación Círculo de Lectores, Barcelona, 26 de junio de 2003)

“Esterházy: En nombre del padre.” (Lateral nº 105, Septiembre 2003)

A la memoria de Judit Xantus (octubre 2003)

“También la corte está desnuda” (Sobre el Nobel de Imre Kertész; Lateral nº 95, diciembre 2002)

Conversación con Péter Esterházy (VI Jornades Paraula Amiga, organizadas por la Associació d´Escriptors de Llengua Catalana, Ateneu Barcelonès, 20 de noviembre de 2003)

Kertész – Celebración universal del fracaso (2003)

Kertész: Lecciones positivas sobre la negatividad (Antrophos nº 203, 2004)

Márai: el hombre que escogió su propio destino (El Periódico, 2004)

Diálogo con Imre Kertész (Auditorí de Círculo de Lectores, Barcelona, 10 de marzo de 2004)

“Budapest de la Belle Époque”. Conferencia dentro del ciclo La invención de una ciudad, organizada por la Casa del Este (4 de mayo de 2004, Institut Català de Cooperació Iberoamericana)

“Budapest, los desafíos del pasado” (11 de noviembre de 2004, Amics de la Unesco, Barcelona)

Heyman Éva naplója (2016)

Leave a comment

Filed under Irodalom, Könyv, Kultúra, Uncategorized, Web

Holokauszt

Nyíri János: Madárország (ÉS, 2014 október 10)

Heyman Éva naplója (Magyar Narancs, 2015 szeptember 17)

Valamiben mindannyan illetékesek vagyunk (FB, 2015 szeptember 22)

Lehet-e jól írni a Rosszról? A Holokauszt Szépirodalma (Szombat, 2016 január)

Akik nem jöttek vissza (Magyar Narancs, 2016 szeptember 1)

Leave a comment

Filed under Holokauszt, Irodalom, Közélet, Kultúra, Publicisztika, Web

Showbiz (Hu)

Pesti barokk

(Színházi előadás, 2016)

 

Anyám könnyű kosztot ígért

(Monokomédia, Spinoza, 2015)

 

Ez nem vicc!

(Stand up comedy, Spinoza, 2015)

 

Pesti barokk 4 Désre

(Átrium, 2013)

 

A dokumentátor

(Játékfilm, 1988)

 

Banánhájkeringő

(Játékfilm, 1986)

 

Új könyvek

(Rövidfilm, 1985)

 

Passió

(Színházi előadás, 1971)

 

Leave a comment

Filed under Film, Irodalom, Kultúra, Publicisztika, Színház, Web

Barcelona megemlékezik a Lateralról

2016 október 27-én este 8-kor a barcelonai Casa de América-ban a 10 éve megszűnt Lateral folyóiratra emlékeznek. A Lateral, melyet Dés Mihály alapított 1994-ben, 12 éven át a legfontosabb híd volt a spanyol és latinamerikai kultúra között, és a spanyol nyelvű próza számos újabb tehetségének adott helyet.

screen-shot-2016-10-16-at-22-36-21

Leave a comment

Filed under Irodalom, Kultúra

Miről álmodik egy író?

A hatalom által megszűntetett Népszabadság különszáma.

(Fedél nélkül, 2016 október)

 Nehogy azt tessék képzelni, hogy általános és kötelező kritikai elismerésről. Arról ugyanis nem álmodozik: azt elvárja. És mivel még a legjobb esetben sem kapja meg (Fokföldön fütyül rá a kritika, a Tiszazug és környéke c. zuglap recenzense fintorog, a Nobelt pedig már megint valaki más varjúzta ki) a végén komolyan megsértődik a világra.

Azt se tessék hinni, hogy közönségsikerről álmodik. Az csak természetes, hogy görcsökben fetreng az irigységtől, amiért általa mélységesen megvetett Coelho-, Stephen King-, meg Rowling-féle bértollnokok milliós példányszámot (és ami ennél sokkal rosszabb) dollármilliós bevételt érnek el. De őt nem a talmi siker érdekli, és a honorárium is csak tisztán anyagi alapon. Ő nem ilyesmire vágyik, hanem arra, hogy az igazán jó magas irodalmat képviselő könyveit (amelyeket még az apukája is csak szigorúan rokoni alapon fogad el tőle) végre fölfedezzék az ezidáig szellemi homályban tévelygő tömegek. Mint látjuk, ebben az anyagiak csak másodlagos szerepet játszanak.

De ha sem ez, sem az, akkor mi az író álmodozásának legfőbb tárgya? Szívesen megmondom, de ne várják, hogy mint író tegyem, mert az embernek (hacsak nem sík hülye) még a bíróságon se kell maga ellen vallania. Voltam én kritikus, szerkesztő, lektor, irodalmi ügynök, kiadó, írókat interjúvoló riporter, műfordító, egyetemi tanár, kulturális események szervezője, meg mindenféle ilyesmi, úgyhogy van némi rálátásom a dologra, de minden szögből csak azt látom, hogy egy igaz, böcsületes, hiú író leghőbb álma az ideális olvasó.

Az persze már nagyon változó, hogy kinek mi az ideális olvasó, de a tapasztalatom szerint minden eltérés ellenére szokott benne rendszer lenni. Már csak kizárásos alapon is. Például az ideális olvasó egész más mint a többi műfaj ideális befogadója. A képzőművészetben teszem azt a pápa lehetne az ideális olvasó megfelelője. Én például ha festő lennék, arról álmodnék, hogy ez a Ferenc pápa, aki a magyar keresztény egyházak legnagyobb bosszúságára a kitaszítottakat, a szegényeket, a szenvedőket és –Uram bocsá!– a muszlim menekülteket védelmezi, szóval ez az argentin szentatya mondjuk megbízna engem egy progresszív tematikájú freskó megfestésével, például egy olyan életképpel, melyen bikinibe öltözött leszbikus muzulmán családanyák a Koránt lengetve megzavarnák Orbán Viktor évi ármányos Tusványos-Bálványos show-ját.

Zenében is vannak is voltak (és talán még vannak) ilyen ideális hallgatók, mégha néha kötözködtek is egy kicsit: Haydnak ott volt az Esterházy Miklós, Mozartnak a Kalapos király (jóllehet sokallta is a hangokat a Szöktetés a szerájban), Lullynak XIV. Lajcsi, Händelnek kettő is kijutott, mindkettő George, az oroszokat ne firtassuk, nekik főleg Sztálin jutott, de legalább többnyire életben hagyta őket. Adott helyzetben az egész ideális.

Az írónak nincsen ilyen. Persze attól még nyakra-főre hízelegtek hercegeknek, grófoknak, mindenféle hatalmasságoknak, politikusoknak, se szeri se száma a túllihegő ajánlásoknak, rekordnyelvcsapással megírt dedikációknak, dehát az protokoll volt, szükséglet, esetenként életmentési kísérlet, semmi esetre sem az irodalmi tisztelet jele.

Egy nagyrabecsült kolléga elismerése már más tészta, de azért azzal is csínján kell bánni. Az író már csak foglalkozási ártalomból is hazudós népség, vagy finomabban szólva konfliktuskerülő, meg klikkezik, meg egyáltalán. Szóval egy-két tudatos bajkeresőt leszámítva ne várjunk tőlük őszinte véleményt, főleg ha annak negatívnak kéne lennie. Amikor a spanyol nyelvterületen bizonyos tekintéllyel bíró Lateral nevű kulturális folyóiratot igazgattam szinte naponta kaptam csöpögő dedikációjú könyveket számomra ismeretlen vagy alig ismert szerzőktől. Igaz, hogy nem az én könyvemet dicsérték, hanem a magukét, de azért nem kellett volna engem mesternek, példaképnek, az új spanyol nyelvű irodalom védnökének nevezni.

Szóval kizárásos alapon odajutottunk, hogy sok a kamu. Lezárásos alapon pedig azt mondanám, hogy mint minden dicséretnél, az a legbízhatóbb, ha nincs benne érdek. Számomra ilyen ideális dicséret volt, amikor Kende János operatőr barátom nem azt mesélte el, hogy mennyire tetszett neki a Pesti barokk (ezzel máig tartozik), hanem hogy a megjelenése évében, 2013-ban, az akkor 91 éves Jancsó Miklós, akivel életemben egy szót se váltottam, mennyire oda volt érte, és hogy mikor valamilyen epizód után kérdezett tőle, Jancsó fejből megmondta neki, hogy körülbelül hol találja.

Van még néhány ilyen sztorim, dehát nem dicsérni jöttem Cézárt, hanem bemutatni az ideális olvasót. Legalábbis az enyémet, számomra talán még a Jancsó-esetnél is meghatóbbat. A Láng Téka 25-ik évfordulóján olvastam föl. Utána odajött hozzám egy hajléktalan a 77 pesti recept című gasztronómiai anyaregényemmel, hogy dedikáljam. Elmondta, hogy most csak erre tellett, de egy ideje már gyűjt a Pesti barokkra. Annyira megzavarodtam, hogy nem jutott eszembe bemenni a könyvesboltba, és venni neki egy példányt. Illetve mire eszembe jutott már sehol se láttam őt. Ami azt jelenti, hogy bizonyos értelemben az adósa vagyok, mégha ezt senki se akarja behajtani rajtam. És valószínűleg ez az ideális viszony egy ideális olvasóval, sőt: mindenkivel. Nekünk, lap nélkül maradt szerzőknek a hajléktalanná tett Népszabadsággal. A Népszabadságnak pedig a neki átmeneti hajlékot adó hajléktalanok lapjával. Szóval minden szemétség ellenére, mégiscsak kerek a világ.

 

 

 

 

Leave a comment

Filed under Irodalom, Közélet, Kultúra, Politika, Publicisztika, Web

Elő- és utószavak

Előszó Anatolij Ribakov Az Arbat gyermekei c. regényéhez. (“El estudiante y el caudillo”. Prólogo a la novela Los hijos del Arbat de Anatoli Ribakov. Círculo de Círuclo de Lectores, Barcelona, 1989)

Előszó Vlagyimir Makanyin Один и одна c. regényéhez. (“Soledades en un paisaje moscovita”. Prólogo a la novela Solo y Sola de Vladímir Makanin. Círculo de Lectores, Barcelona, 1991)

Előszó Konrád György A cinkos c. regényéhez. (“Un señor de antaño”. Prólogo a la novela El cómplice György Konrád. Círculo de Lectores, Barcelona, 1992)

Előszó az Édes Annához. Prólogo a la novela Ana la Dulce de Dezső Kosztolányi. Ediciones B, Barcelona, 2003)

Utószó Heyman Éva naplójának spanyol és katalán kiadásához. Epílogo al Diario de Eva Heyman (Ned ediciones, Barcelona, 2016)

 

Leave a comment

Filed under Irodalom, Könyv, Közélet, Kultúra, Politika, Publicisztika, Web