INTERJÚ

Járatlan utat jártra ne cserélj

Beszélgetés Dés Mihállyal a Nyugati Magazinban, 2016 április

A gyermektörténetek műfaja igen távol áll eddig megjelent könyveinek témáitól. Mi motiválta arra, hogy ezúttal gyerekeknek írjon?

Társaságban hallottam egy külsőleg egyforma ovis ikerpárról, akiknek a természete viszont tűz és víz. Ez megmozgatta a fantáziámat. Poe-tól és Stevensontól kezdve a felnőttirodalom és a film sokat foglalkozott a bennünk lakozó másik énnel, a doppelgänger problematikájával. A gyerekirodalomban jobbára csak A két Lotti érinti ezt, de egészen másképp, mint én.

Nálam –ezt leteszteltem– a gyerekek a mese hallgatása közben váltogatják szimpátiájukat. Először mindegyiknek a vagányabb kiscsaj tetszik, de aztán kiderülhet, hogy a félénkebb oldja meg a problémákat. Szóval segít megérteni és elfogadni önmagukat. És persze a másikat is.

A gyermektörténetek műfaja igen távol áll eddig megjelent könyveinek témáitól. Mi motiválta arra, hogy ezúttal gyerekeknek írjon?

Minden könyvem más. A mottóm: járatlan utat jártra ne cserélj! És a gyerekirodalom csodálatos kihívás. Különösen hogy az én –elérhetetlen– ideálom: a Micimackó meg a Janikovszky-könyvek. Abban az értelemben is, hogy szeretném, ha Ancsa és Pancsa nem csak a gyerekeknek tetszene, hanem a felnőtteknek is. Meg abban is, hogy a kalandos eseményeket humorral próbálom kombinálni.

Mik a tervek a jövőre nézve? Folytatódnak még az ikrek kalandjai?

Ó, már készen áll a sorozat következő darabja: Ancsa és Pancsa, meg a vadmalacok. Az még ennél is viccesebb és fordulatosabb.

Advertisements