Csoda másodszorra

Nyíri János: Madárország (Corvina, 2014)

És, 2014 október 10

 

A Madárország lelkendező külföldi kritikái alapvetően értik félre Nyíri János könyvét. Nem a dicséretükben tévednek, hanem abban, hogy Holokauszt-regénynek minősítik. A belföldi kritikák nem esnek ilyen tévedésbe: mivel szinte szóra se méltatták, nem hibázhattak nagyot a besorolásában. Pedig már másodszor jelenik meg ez a jelentős mű. Először a Makkábi – Téka publikálta 1990-ben. Akkor is mindössze csak két-három kritika foglalkozott vele, meg egy interjú az ÉS-ben, de most – Kiss Yuditnak a Magyar Narancsban (2014/3) megjelent szerzőportréját leszámítva – végképp teljes diszkréció övezte. Pedig lenne mit írni róla. A könyvről is, meg a szerzőjéről is. Nyíri, aki 1932-ben Pesten született és 2002-ben Londonban halt meg, több színdarabot és három regényt írt. Az élete is egy regény. Valahogy úgy, ahogy a Madárországban olvasható, túlélte a zsidóüldözést, a háborút, színházrendezést tanult, az 56-os forradalomban aktívan részt vett, disszidált. Párizsban Jean-Louis Barrault asszisztenseként dolgozott, 60-ban saját társulatot hozott létre, aztán egy londoni színházhoz került, szerte Európában rendezett, a darabjait jónéhány országban bemutatták.

Ez volt hát a recepció, jöjjön most a koncepció. Vagyis hogy miért nem Holokauszt-könyv ez. Kicsit leegyszerűsítve azért, mert a Holokauszt- (és persze a Gulag-) irodalom tárgya maga az üldöztetés és annak túlélési kísérlete, ami az 1938-tól 1945 elejéig ívelő Madárországnak csak az utolsó harmadában jelenik meg. A könyv nagyobbik része egy normálisnak tetsző világban zajló, zűrös gyerekkort jelenít meg, melynek – esztétikai kódjait tekintve is – több köze van a Copperfield Dávidhoz vagy Gorkij Gyermekkoromához, mint az Anna Frank naplójához vagy a Sorstalansághoz. Más kérdés, hogy ez a normalitás – a maga mindennapi antiszemitizmusával, tomboló irredentizmusával, háborús hisztériájával, zokszó nélkül érvényesített zsidótörvényeivel és természetesnek tekintett munkaszolgálatával – nyílegyenesen vezetett az auschwitzi vagonokhoz.

Lehangoló aktualitást ad Nyíri regényének hogy főleg éppen arról a német megszállás előtti, háborút lihegő Horthy-korszakról ad hátborzongatóan hiteles és Huckleberry Finnesen színes, fordulatos képet, melyet napjainkban állami szinten próbálnak tisztára mosni, felmagasztalni. Még soha, senki nem írta így ezt meg. És ez nem elsősorban mint korfeltárás értendő, hanem mint irodalmi vállalkozás: egy sajátos történelmi kontextusban kibontakozó, kalandregénybe oltott Bildungsroman, melynek hőse jogosan kelt Huckleberrys asszociációkat.

A kis Sondor Jóska ugyanis nem éppen egy Nyilas Misi. Vadóc, vagány, verekedős, vagy ahogy az egyik rokon hölgy mondja: dafke-gyerek. Életét a saját felnőttkori elbeszélésében ismerhetjük meg úgy hatéves korától, amikor is szőlősgazda és borkereskedő rokonaihoz van kiadva a hegyaljai Oszura. Aztán visszakerül Pestre, ahol elvált-elhagyott mamájával és a bátyjával él egyre szűkösebben, különböző iskolákba jár, mindenféle történik vele, a végén már bujkálnak, és tizenkét éves, amikor 1945 elején, a hulláktól hemzsegő pesti gettóba betévedve a története véget ér. Pontosabban van még egy epilógusnak beillő jelenet: visszamennek Oszura, ahol csak a családtagjaik hűlt helyét találják, a meggyalázott zsinagógát, és persze a várható vádat: ezek többen jönnek vissza, mint ahányan elmentek.

A Madárország egyik különlegessége tehát egy igen kevéssé földolgozott, fontos korszak ábrázolása. A másik a rendkívül széles merítés: Jóska szétágazó-bogazó családja és a különös idők mozgáskényszere révén szokatlanul gazdag tabló tárul az olvasó elé. Vannak itt ortodox parasztzsidók, irredenta falusi lumpenek, zsidó prolik, kispolgárok, nagypolgárok, kisfasiszták, nagynyilasok, segítőkész, rendes emberek, újlipótvárosi zsidó cserkészcsapat, amely „Édes Erdély itt vagyunk / Érted élünk és halunk”-ra menetel…

Nem ez az egyetlen groteszk jelenet ebben a nem éppen vidám történetben. Egy macskás öregasszony azután érdeklődik gettósításakor, hogy mit csinálnak majd a zsidók cicáival? A végső pillanatokban a plébániák ajtajain táblák jelennek meg: „Az áttérések szünetelnek”. A falun senyvedő főhős pedig emígy lélegzik fel: „De szerencsére kitört a háború, s én hazamehettem.”

A tragédia humorral, a naturalizmus lírával keveredik. Merthogy Nyíri ilyet is tud: „A vonat, mint a földrengés, dübörögve törte maga körül a földet, a párhuzamos sínpár eszeveszetten rohant hátrafelé, a váltósínek félreugrottak az útjából, a mezők barázdákra repedtek.”

Mivel a szerző 56-ban kiment, a magyarját külső hatás, nyelvfejlődés nem befolyásolta s regénye ebben az értelemben is kész kincsesbánya, tele olyan gyöngyszemekkel, mint „zsúrpianista”, „összfelekezeti iskola”, „Visszavonulásba kezdtem, mint a német, ha szibériait lát síelni…”?

Minden különleges erénye mellett nem problémamentes könyv ez. A narrátor felnőtt, tehát olyasmit is tud, amit kisfiúként nem érthetett. Az elbeszélő időnként összekeveri ezt a két tudatszintet, és gyerekhőse szájába olyan információkat, gondolatokat ad, melyek nem felelnek meg korának. Valaki azzal magyarázta ezt nekem, hogy vannak koraérett gyerekek, pláne azokban a nehéz időkben. Csakhogy ez nem egy gyerek lehetséges szellemi érettségének a kérdése, hanem az irodalmi hitelességéé. Arról van itt inkább szó, hogy Nyíri az olvasó tudomására akart hozni bizonyos ismereteket, melyeket Ember Mária dokumentumok beillesztésével oldott meg a Hajtűkanyarban, Kertész pedig – kamasz hősének tudatállapotába helyezkedve – egyszerűen mellőzött a Sorstalanságból.

Nem ez az első fontos regény, melyben rosszul megoldott, fölösleges részek akadnak. Ahogy Tolsztoj filozofálgatása nem csökkenti a Háború és béke értékét, úgy a Madárország jelentőségét sem csorbítja a főhős helyenként túlírt tudálékossága. Mert az összkép így is az, amit a Kirkus review kritikusa ekképp foglalt össze: „Egy csoda, amit nem szabad kihagyni”. És ugye ezt azért nem olyan sok regényről lehet elmondani?

 

 

 

Advertisements

Leave a comment

Filed under Irodalom, Könyv, Kritika, Kultúra, Publicisztika, Web

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s