Katasztrófavédelmi jótanácsok

Megjelent: HVG, 2016. április 28.

Hallom a hírekben, hogy két személyautó összeütközött a Szilágyi Erzsébet fasor és a Kútvölgyi út kereszteződésénél. Teljesen ledöbbenek: alig negyedórával azelőtt sétáltam arrafelé, és tényleg szó szerint ez történt. A saját szememmel láttam. Elképesztő, milyen gyorsan terjed manapság az információ, szinte félelmetes, hogy mennyire nincsenek titkok ebben a városban!

Nekem persze csak a szokásos baleset utáni tájkép jutott –a sofőrök betétlapot cseréltek, az utasok a kocsik körül bóklászak, egy rendőr jegyzőkönyvet vett föl–, az esemény teljességét nem volt módomban átlátni. Szerencsére a rádióhír összefüggő egészként tárgyalta az ügyet, és minden lényeges részletre kitért. A bemondó még azt is hozzátette a felajzott hallgatók megnyugtatására, hogy a Katasztrófavédelem tájékoztatása szerint „személyi sérülés nem történt.”

Egyszerre két nagy kő esett le a szívemről. Az első azért, mert jó érzés az, ha nem patakokban folyik a vér a budai utcákon. Magam is úgy láttam, hogy egy hajaszála se görbült senkinek (bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a hátsó kocsi motorháztetője egy picit fölgyűrődött), de más az, ha ezt hivatalosan is megerősítik.

A másik kő a Katasztrófavédelem miatt esett le. Megnyugtató, hogy motmár a koccanásos balesetek is az ő hatáskörükbe tartoznak. Az egész ország egy katasztrófa, úgyhogy: virágot a virágnak! Teljesen logikus, hogy lassan minden folyó ügyünk hozzájuk, illetve a NAV-hoz kerül. Az egyik este is mit látok a kihalt Andrássy úton? Az Írók boltja magasságában zsernyákok, rendőrautók, tébolyultan forgó vészfények és egy karácsonyfaként kivilágított óriás trailer, melyen több, jól látható helyen az áll, hogy Katasztrófavédelem. Rögtön menekülő migráns terroristákra gyanakodtam, és – bár ezt hivatalosan nem erősítették meg (igaz, nem is cáfolták!)– olyan nagyot nem tévedhettem, mivel valamivel a buszmegálló után egy osztrák rendszámú kocsi parkolt a megfakult sárga cikkcakkal felfestett tilos zónában.

Úgy látszik a központi hírelosztó szerv nem látott akkora didaktikai erőt e nemzetközi horderejű kihágásban, mint az Erzsébet fasori ütközésben, mert nem csinált belőle hírt, és így azt a független, netán ellenzéki médiumok se tudták átvenni. Nem rajtuk múlott: ők tényleg mindent megtesznek.

Ott volt például Kertész Imre halála. Nem mondom, kényes kérdés: már a Nobel díja is micsoda megosztottságot okozott. A Magyar Szent István Rendről nem is beszélve! Igazán nem lett volna szerencsés, ha minden médium a saját szakállára kezdi el őt búcsúztatni. Hát nem is volt saját szakáll! Legalábbis, ami a rádiókat illeti, biztos nem, pedig jónéhánynak a híreit meghallgattam. Mindegyikben –egyetlen vessző eltérés nélkül– ugyanazokat az alkalomhoz illő közhelyes mondatokat ismételték. Dehát mit tehettak volna? Azt senki nem várhatja el tőlük, hogy sebtiben elolvassák a Sorstalanságot. A Kertésznek meg már úgyis mindegy.

Az elmondottak alapján azt vélhetné valaki, hogy a magyar médiumok –függetlenül attól, hogy függetlenek-e vagy sem– hajlamosak arra, hogy átvegyék a vonatkozó kormányhivatal által kibocsátott híreket még abban a nem ritka esetben is, amikor erre semmi okuk sincs – még az sem, hogy azokhoz ingyen jutnak hozzá. Ugyanis a Szilágyi Erzsébet fasorbeli koccanáshoz hasonló füleseket szerintem áron alul is lehet kapni a hírpiacon.

A helyzet viszont az, hogy nem csak az MTI-híreket veszik át nyakló nélkül, hanem bármit. Mielőtt médiagyalázással vádolna meg valaki, tanúk előtt tanúsítom, hogy ez a hírátvétel dolog egyáltalában nem hungaricum, hanem magának a közegnek, a műfajnak a sajátja. Nem is lehetne másképp: a hírt valahonnan csak át kell venni. Na de ennyire?

Éppen a hvg.hu tájékoztatott először egy furcsa fordulatról a vasárnapi nyitvatartásra vonatkozó népszavazási kisérlet erőszakos megakadályozásának ügyében. A Nemzeti Választási Bizottságnak ugyanazon tagjai, akik nem sokkal az eset előtt csont nélkül átengedték az ordítóan törvényellenes Fideszes népszavazási kérelmet a menekülkvóta ellen, a vasárnapi nyitvatartást megkérdőjelező indítvány megadályozása ügyében tanúsított gyalázatos viselkedésük miatt rájuk nehezedő nyomás hatására most az állítják, hogy megtéveszthették őket. Konkrétan: a feletteseik lebeszélték őket arról, hogy megnézzék a külső kamerák felvételeit. Anélkül pedig tényleg azt lehetett hinni, hogy minden rendben zajlott.

Az egyébként alapos cikknek már a címe is ironikus volt. Sok médium viszont halálosan komolyan vette a benne foglaltakat, és a hír már azzal az egyencímmel járta be a nem kormánybarát médiát és a facebook felületeket, hogy „Átverték a NVB-t”. Magvas viták alakultak ki arról, hogy milyen más lett volna az, ha a kormányhű Bizottság tagjainak (melynek van egy a testülettel kirívóan lojális MSZP-s tagja) az utcai kamerák felvételeit is alkalmuk lett volna megtekinteni.

Mire akarok kilukadni? Arra, hogy sok derék újságíró és médium az elvei és szándékai ellenére is időnként bizony kormánypropagandát folytat. Akkor is, amikor egy autós koccanást hírré magasztosítva azt sugallja, hogy mifelénk az az esemény, hogy –Kosztolányival szólva– „kisült a sütemény”. Akkor is, amikor egy hírt –akár egy halálhírt– szó szerint átvesz a kormány hírgyárától. És akkor is, amikor hivatalos és spontán ökörséget vagy hazugságot igazságként ismétel. Akkor meg pláne, amikor a Fidesz győzelmi jelentéseit, manipulatív állításait –akár hamis adatokat is (és nemcsak a menekültügy kapcsán)– továbbad. Vagy amikor minden bizonyíték, sőt apropó nélkül olyan  –szintén csak az MTI-től származható– híreket dob be a köztudatba, mint például hogy Ausztriában egy szír menekült megerőszakolt egy kiskorú fiút, vagy hogy a Köztársaság téren menekültek késsel támadtak egy lányra… Aztán néma csend. De a mag már el van vetve.

Olyan médiumokról beszélek, amelyekben független újságírás folyik, meg bátor vélemények kapnak hangot, és amelyek nemcsak kritikusai, de áldozatai is a jelenleg regnáló rezsimnek. Minden okuk megvan rá tehát, hogy a leadott információra is kényesek legyenek. Az MTI-től kapottakat megszűrjék, kritikával kezeljék, és ha már nincs keret saját tudósításra, nézzenek körül a világhálón,  használják föl az egyre szaporodó tényfeltáró, oknyomozó munkacsoportok  szenzációs kutatásait.

A jelen helyzetben két út áll a kollégák előtt: vagy megvárják, míg az ő munkájuk is a Katasztrófavédelem hatáskörébe kerül, vagy megpróbálnak hozzájárulni ahhoz, hogy a szemük előtt zajló katasztrófának mielőbb vége legyen. Ez utóbbihoz már akkor is igen hatékonyan hozzájárulnak, ha nem hagyják, hogy a kormány propagandája úgy menjen át rajtuk, mint kés a vajon.

 

Advertisements

1 Comment

Filed under Közélet, Publicisztika, Uncategorized

One response to “Katasztrófavédelmi jótanácsok

  1. Csaba Benedek

    Bravo Mihaly! Kende egyik diakja csinalt egy meguto, meghato filmet a temetesroll, mely valra veszi amit Te irsz.

    Like

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s