Hiánypótlási kérelem protestáló pedagógusoknak

A hetek óta tartó tanári tiltakozások felszínre hozták az újraközpontosított oktatási rendszer minden eddig is ismert bornírtságát. Van azonban egy fontos dolog –talán a legfontosabb–, amit se a pedagógus szervezetek Sztrájkbizottságának 25 pontos követelésében, se egyéb kapcsolódó reklamációban nem szerepelt: az, hogy ez a közoktatás közveszélyes.

Az igaz, hogy ez a veszélyesség inkább csak a humán tárgyakhoz kapcsolódó tankönyvekben nyilvánul meg, de mivel a kérdéses területek meghatározóak a diákok ön- és világképének kialakításában, a hatalomnak kiszolgáltatott, túlhajszolt pedagógusok pedig nem feltétlenül tudják, merik vagy akarják ezeket a nézeteket korrigálni, az ordasabbnál ordasabb téveszmék és a tűrhetetlen trehányságok kihatnak a magyar közoktatás egészére.

Ez így kissé általánosnak hangzik, úgyhogy rátérek a konkrétumokra. Ami a slendriánságot illeti, az nem csak a humán tankönyvek privilégiuma. Aki ízelítőt akar, vessen egy pillantást arra a hibajegyzékre, amit egy kétségbeesett tanár állított össze a Nemzedékek tudása tankönyvkiadó 9. osztályos matek könyvének bakijaiból. Aki tágasabb áttekintésre vágyik a tankönyves blogon talál elemzéseket a közismereti tárgyaknál tapasztalható állapotokról.

Az új rendszer kísérleti tankönyveinek földrajzi és történelmi térképein hemzsegő hibák egyenesen a közröhejig fajulnak: eltűntetett országok, elkeveredett városok, eltévedt folyók és elírt nevek jelzik a színvonalat. Erre persze lehet azt mondani, hogy: és mi van akkor, ha –és ezek valós példák– egy történelmi térkép nem tűnteti fel a Bolgár birodalmat vagy rossz helyen tűnteti fel Mohácsot? Ami igaz, az igaz, több is veszett Mohácsnál, ettől még rendes, szófogadó magyar emberré válhat az a gyerek. Meg erényessé.

Az Orbán rezsim egyik oktatási találmányában, az erkölcstanban –amit ugye annak a szülőnek kell választania a gyereke számára, akinek van mersze nem hittanra járatni őt– a vallásosság az egyik erősen ajánlott erény a nem hívők számára. De nem csak a vallásosság. A Bánhegyi–Olajosné Erkölcstan V. osztály (Apáczai kiadó) szerint a hazaszeretet, a büszkeség, a hősiesség és az erő is az. És hogy ennek a résznek a tényleges szerzője, Bánhegyi Ferenc ne hagyjon kétséget a gyerekekbe sulykolandó erények szerepe felől, hozzáteszi, hogy „A bátor ember legnagyobb tette a vértanúság.” Magyarán Bánhegyi a halálba küldené kisdedeinket.

Bánhegyit viszont senki se küldte sehová. Bár idézett opusza kikerült a diákokra rátukmált könyvek sorából, továbbra is gyakran foglalkoztatott tankönyvíró. Csak most történelemkönyvek szerzésére koncentrál. Az mégiscsak egy olyan terület, ahol a nemzeti összefogás kategorikus imperatívusza felülírja a szűklátókörű szakmai szempontokat. Németh–Borhegyi kilencedikeseknek szóló kísérleti történelemkönyve például –a nyelvrokonságot és etnikai eredetet nagyvonalúan összevonva, fantázia-forrásokat is bedobva– nyelvünk török, sumér vagy akár etruszk eredetéről szóló hagymázas spekulációkat lehetséges alternatívaként tálalja föl a tanulóifjúság számára. És hogy mennyire nem csak a nyelvrokonságról van itt szó azt a nyest.hu szakportál tárja fel. Vagy –már a tantárgy egészét illetően– egy aktuális hvg.hu cikk. De ha valaki kicsit is el kíván mélyedni a sületlenségek, csúsztatások és sunyi hazugságok tengerében annak a Történelemtanárok egylete és a tenyleg.hu elemzéseit tudom ajánlani – tanulságosabb, mint a napi híreken csámcsogni.

A legtöbb szakmai kritika az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) 4,6 milliárd forintos uniós támogatással kifejlesztett kísérleti tankönyveit éri. Joggal. Ráadásul ezek, illetve az államosított Apáczai és a Nemzedékek tudása kiadó választható kiadványai kábé a harmadába kerülnek, mint a többi tankönyv, vagyis nincs választás.

A tankönyvpiac bekebelezése a már jól bevált fideszes recept szerint történt: rendeleti úton, mondhatni egy klikkeléssel megváltoztatatni egy üzletág játékszabályait, s így semlegesíteni a konkurenciát, majd átvenni a bulit. A különbség az, hogy a szokásos direkt profit és indirekt simlisségek mellett itt óriási ideológiai nyereséget is elkönyvelhet magának a jelenlegi kormánypárt. A trafikok és kaszinók átvételénél is volt valami latyak duma ifjúság-, egészség- és erkölcsvédelemről, de a tankönyvpiac és vele az egész oktatás kisajátítása páratlanul hatékony és tartós szellemi utánpótlást biztosít a Fidesz kulturkampfjához.

Szerencsére az irodalomoktatás nem része a harcnak. Ott mindössze néhány középszerű, viszont nyíltan nyilas szerzőt (Nyírő, Wass, Szabó Dezső) vettek be a Nemzeti alaptantervbe. Meg persze mélyen elítélik a Nyugat-imádatot. Mind a Tóth Krisztina-Valaczka András Irodalmi ikerkönyvek 7, mind pedig az Alföldy Jenő-Valaczka András Irodalom 7. szerint CNN-t nézni olyan igénytelenség, mint kólát inni és hamburgert enni, és ezt alátámasztandó a kortárs irodalom cheeseburgerétől, Paulo Coelhótól közölnek igen hosszú szemelvényt. De Coelho brazil, a baj pedig a gringókkal van: „míg az amerikaiak szemében az értelmes, logikus gondolkodás szinte az utolsó helyen áll, addig nálunk az egyik legfontosabbnak vallott érték.”

 

Receptre írt áfium

Van a tanárok követelése között egy pont, mely látszólag orvosolná ezt a klikkesített elmebajt: „Biztosítani kell a pedagógusnak –az állami tankönyv monopólium megszüntetésével– a tankönyv megválasztásának szabadságát.” Ezt feltétlenül meg kéne tenni, de nem lenne elég. A probléma mélyebb, súlyosabb. A MIÉP, Jobbik, Echo tévé és Szkíta boltok szellemi lápvidékéről származó áfium –amelyet a Fidesz magába szívott, és úgy megszeretett, hogy már receptre íratja föl– réges-rég jelen van az oktatásban.

A gimnáziumi történelemtankönyvek sztárszerzőjének, Száray Miklósnak  nem csupán a 2013-as alkotásában vannak furcsaságok. A KLIK-előtti művei is tele vannak csúsztatásokkal: a Bocskai-felkelés szabadságharcként szerepel, a 48-as szabadságharc idején kitörő nemzetiségi felkelések lázadásként, II. József pedig kizárólag „felvilágosult zsarnokként”. Tekintve, hogy minden régi uralkodó foglalkozásszerűen zsarnok volt, arra tippelek, hogy a csak neki kiosztott címet a felvilágosultsága miatt kapta. Ami pedig a numerus clausust és a zsidótörvények tárgyalását illeti, arról Karsai László már 2007-ben kimutatta, hogy még Salamon Konrád hírhedt, de vagy 15 évig futó történelemkönyvén is túltesz Horthy-mosdatásban.

Teljesen igaza van a tiltakozó pedagógusoknak, amikor az egész közoktatatási rendszer megváltoztatását követelik. Nem lehet kevesebbel beérni. Csak akkor hadat kell üzenni az egész zavaros, romlott világképnek és a torz, antidemokratikus értékrendnek is, amit a jelenlegi oktatáspolitika képvisel.

Kedves kollégák, ez a cél közügy, és eléréséhez mindenkire számíthattok, akinek drága egy modern, szabad és barátságos Magyarország megteremtése. Ha viszont elfogadnátok –akár jelentős– részengedményeket, előbb-utóbb megosztanának, leszerelnének benneteket. Igaz, kárpótlásul kicsit csökkenne a túlterheltség, egyszerűsödne az eszelős bürokrácia, talán még a fizetés is nőne valamicskét, sőt, végre vécépapír is lenne, amennyi csak köll. Mint tudjuk, azzal is lehet kezdeni valamit.

 

Megjelent a HVG online Vélemény rovatában, 2016. március 03.

http://hvg.hu/velemeny/20160303_kozoktatas_tankonyv_KLIK

Advertisements

Leave a comment

Filed under Közélet, Publicisztika

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s