Varga Anasztáziát faképnél hagyják

Afonso Cruz: Kokoschka babája (Typotex, 2014. Fordította: Bense Mónika)

 

Bolondosan bölcs könyv ez, ami persze egy olyan meghatározás, ami fordítva is pont ugyanazt jelenti. De ez egyáltalában nem baj: nagyon is passzol a portugál Afonso Cruz (1971) különös, különösen ötletes és játékos regényéhez.

Úgy indul, mint egy alternatív képregény, csak éppen az illusztrációk és a szövegek arcovers_318279ánya és funkciója felcserélődött. A rajzok –amelyeket a szerző maga készített– töltik be a képaláírások szerepét. A mozaikszerű rövid szövegek pedig leegyszerűsített, bábfilmszerű figurákat és történéseket pergetnek egy korántsem  egyszerű és bábfilmszerű történelmi-bölcseleti közegben, melynek helyszíne a II. világháborús Drezda, témája pedig az isteni akarattal kapcsolatos talmudi spekulációk.

A könyv második részében a képek elmaradnak, a történet pedig –továbbra is egy-két oldalas epizódokra bontva– szétszálazódik, összebogozódik, de a főcsapás már kezd kirajzolódni. Az egyik szálon egy excentrikus magyar család története fut, a másikon pedig egy még excentrikusabb jazz zenész íróé, Mathias Popáé, aki szerelemre lobban az idegenbe szakadt magyar család egyik tagja, nevezett Varga Anasztázia iránt, majd szó nélkül faképnél hagyja. Hogy miért, arra a magyar család történetét feldolgozó, és a fejezetbe töredékesen beillesztett regénye, a Kokoschka babája ad választ.

A kérdéses cím egy igaz történetre épülő fikcióra utal: amikor a sok szívet megtipró Alma Mahler otthagyta Kokoschkát (idáig ez igaz), az csináltatott róla egy élethű babát (ez már Cruz találmánya), és azt imádta tovább. Ez az apró, allegorikus epizód a regény központi motívuma: a fikció mint az élet pótléka, helyettesítője, alternatívája. Ezt a gondolatot viszi tovább Cruz regényének azon vonulata, amelyben Varga Anasztázia unokája, Adele megkísérli föllelni a nagyi eltűnt szerelmét, Mathias Popát.

Őt ugyan nem találja meg, de a fickó művei egy titkos irodalmi – demiurgoszi konspiráció nyomára vezetik: valakik olyan könyveket iratnak (többek között Popával), amelyek egy kitalált világot próbálnak igaznak bemutatni, és ezt alátámasztandó a könyvekben hivatkozott nem létező műveket is megíratják velük. A fura, hogy bizonyos kitalációik valósággá válnak.

Cruz intellektuális kalandregénye egyfajta Alternate reality game. A virtuális valóság megteremtésének motívumához ugyanolyan felszabadult iróniával kacsingat –többek között– Borges „Tlön, Uqbar, Orbis Tertius” c. novellájára, vagy Chesterton The Club of Queer Tradesére, mint –a titkos irodalmi társaság utáni zaklatott nyomozás esetében Bolaño Vad nyomozók és a magyarul még nem olvasható 2666 című regényeire.

Tegyük a kezünket a kulturális előítéleteinkre: nem ilyen sziporkázó, világpolgár könyvet várunk egy portugál írótól. Pedig nekik is megvolt a maguk Mohácsa, Trianonja, ők is csak sírva tudnak vígadni. Lehet, hogy kéne már írni egy magyar regényt, amiben portugál hipszterek a jóistennel sakkoznak.

 

Megjelent: Magyar Narancs, 2016 január 7

http://magyarnarancs.hu/konyv/varga-anasztaziat-fakepnel-hagyjak-97795

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Advertisements

Leave a comment

Filed under Irodalom, Kritika, Publicisztika

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s