Hová lettek az állampolgárok

Dés Mihály (HVG, 2015 november 4)


A nyelv is ugyanolyan a brutális változáson ment át, mint a politika, de attól még a dolgok neve nem az, amit egy autoriter kormányzat ad neki.

Az elmúlt ötven egyik magyar kuriózuma, hogy ugyanaz a társadalom, amelyik egy önmaga által is diktatúraként meghatározott rendszert képes volt puhítani, pragmatikusabbá és elviselhetőbbé tenni, a demokrácia beköszönte után lassan, de szívósan visszacsempészte a kiszolgáltatottságot, a félelmet, az alattvalói állapotot. A nyelv híven tükrözi ezt a paradoxont.

Természetesen a Kádár rendszernek is megvolt a maga önkényuralmi retorikája, csak éppen senki nem vette be. Nagyjából mindenki megadta az elvtársnak, ami az elvtársé –például föl se merült bennem, hogy a századparancsnokomat leurambátyázzam–, de azon túl mindenki úgy beszélt, ahogy akart, meg ahogy tudott, és ebbe a hivatalos nyelv cikizése is beletartozott. Sőt: a létező szocializmusban a szex és a hétvégi veteményeskert mellett a nyelv volt a szabadság és az önmegvalósítás legkreatívabb területe.

Nem oda akarok kilyukadni, hogy a rendszerváltás elapasztotta volna a magyarság tobzódó nyelvi géniuszát. Ellenkezőleg: bizonyos értelemben a tűrhetetlenségig fokozta. Mégcsak azt sem állítom, hogy ez a korszak valamiféle különösen perverz politikai nyelvet hozott volna létre. Egyáltalában nem. Az elmúlt negyedszázad magyar politikusai pont ugyanúgy mellébeszéltek, mint másutt, és a marketing szempontok és fogások nálunk is ugyanúgy helyettesítették a társadalmi elképzeléseket, mint majdnem mindenütt. Ha van egyáltalán valami helyi sajátosság, az egy kényszeresen jópofizó, vagánykodó közéleti stílus. Tudják, a sok lenyúlta, elmeszelte, bebukta, a megannyi csókos meg mutyizó

Szóval ez mind logikus, általános és érdektelen. Ami érdekes az ugyanaz a brutális változás, mint a politikai fejleményekben. Vagyis hogy az elmúlt öt évben egy kizárólag csak a totalitárius államokra jellemző kormányzati retorika vált uralkodóvá. E nyelv központi kategóriája a hazugság. A Fidesznek már a neve is az: se nem fiatalok, se nem demokraták, és parancsuralmi pártjuk még formailag se nevezhető szövetségnek. Kommunikációs módszerük a győzelmi eufóriát ádáz ellenségképzéssel kombináló hisztérikusan militarizált nyelv, amely még az időjárás kihívásaira is háborús hangnemben reagál: helytállunk, megvédjük, legyőzzük, megmentjük…

Pár hete Vásárhelyi Mária összevetette az ÉS-ben a hitleri és a fideszes propagandamódszereket, és ehhez Victor Klemperer egyik alapművét (a másik, a lenyűgöző 1933 és 1945 közötti naplója még le sincs fordítva!), A harmadik birodalom nyelvét használta sorvezetőül. Az összehasonlítás legalább annyira jogos, mint amennyire lehangoló. De még ennél is lehangolóbb az, hogy a magyar társdalom ugyanolyan készségesen vette át ezt a romlott retorikát, mint amilyen készségesen fogadta el hatalmat, amely ezt a nyelvet beszéli.

A legfrissebb és közveszélyesebb példa erre a menekültügy, melynek kapcsán szinte minden rendű politikus, közíró és médium hamar beleszokott abba, hogy a háborús menekülteket migránsoknak és gazdasági bevándorlóknak nevezze, az exodusukat népvándorlásnak, a bebocsáttatási kísérletüket illegális határátlépésnek,  a két európai ország közötti új vasfüggöny felhúzását pedig határaink védelmének. Ebből a nyelvhasználatból persze egyenesen következik a menekültek ellenségként való érzékelése és a terrorizmussal, meg egyéb apokaliptikus veszedelmekkel való azonosítása.

Egy másik, látszólag jelentéktelen eset még ennél is jobban megmutatja, hogy milyen mértékig kiszolgáltatta magát közvéleményünk ennek az olcsó, de hatékony mételynek. 77,4 %-os részvétel mellett, szeptember 27-én parlamenti választásokat tartottak Katalóniában. A tét az volt, hogy abszolút többséget szereznek-e a függetlenségpártiak. Nem szereztek, bár fölényesen győztek. A második helyezett az eddig sereghajtónak számító Ciutadans (spanyolul Ciudadanos) párt, melynek nevét még legalkalmibb zsebszótár is állampolgároknak vagy polgártársaknak fordítaná. Nem úgy a magyar média, mely többnyire polgári pártként mutatta be ezt a liberális, konstitucionalista és elszakadás ellenes állampolgári tömörülést.

Azért érdekes ez a generál félreértés, mert nem szolgai engedelmesség eredménye, hanem saját kreáció, freudi elszólás, lapsus. Automatikusan lefordították fideszre, ahol az állampolgárt olyan mindenképpen egzaktabb fogalmak helyettesítik, mint az emberek, a magyarok és a polgárok.

Az persze kissé bizarr, hogy éppen az a párt sajátította ki az elsősorban egy társadalmi csoportot és nem pedig egy nemzet vagy állam tagjait jelölő polgár szót, amelyik a nálunk csökevényesre sikeredett polgárosodás (tehát modernizáció) legsikeresebb ellensége. De van benne rendszer. A polgárosodás jogi előfeltétele az állampolgári lét. Vagyis azok az alkotmányos garanciák, amelyekből a polgárok –etimológiailag városlakók; tartalmilag, és kissé élesen fogalmazva, burzsujok– évszázadokon keresztül ki voltak zárva. Az állampolgár fogalmának fideszes kiiktatása tehát nemcsak az 1789-es Egyetemes emberi és (állam)polgári jogok nyilatkozatában foglaltakkal megy szembe, de az 1689-es Bill of rights vívmányaival is. Ha így folytatják, hamarosan az állam és egyház hivatalos újraegyesítése is napirendre kerül.

A fentiekből következik, hogy a jelenlegi kínos rendszer megdöntésének alapfeltétele az állampolgári öntudat föltámasztása. Ahhoz viszont nevén kéne nevezni a dolgokat. És a dolgok neve nem az, amit egy autoriter kormányzat ad neki. Aki –mint a hazai demokraták jó része– az ő nyelvüket használja, az –mégha fészkelődve is– előbb-utóbb arról és úgy beszél, ahogy ők. És amíg ez így lesz, az állampolgár továbbra is csak egy álompolgár marad.

Advertisements

Leave a comment

Filed under Az utolsó előtti szó jogán, Közélet, Politika, Publicisztika, Web

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s