Nem trükk kérdése ez

bev-suti-olvsas-jo

A legmeghatározóbb emlékem Magda néni főzési géniuszáról egy bizonyos rakott zöldbabbal kapcsolatos. De nem azért, mert nagyon jól sikerült – természetesen fantasztikusan jól sikerült –, hanem azért, ahogy csinálta: mindennek helye volt, mindent föl tudott használni, nem volt semmi, ami felesleges lett volna. Ha maradt egy kis húslé, az ment valamelyik levesbe, ha kicsit sok volt az egyik zöldség, félretette egy következő ételhez, ha kellett még egy kis hús, elővette a múltkori pörkölt-alapot… Nem olyan volt, mintha pusztán egy ételt főzne, hanem mintha lett volna a fejében egy hosszútávú, komplex terv, amelynek ott csak az egyik elemét valósítja meg. Lenyűgöző volt.

Mindezt akkor, a zöldbab-főzés közben értettem meg, akkor állt össze a kép. Egyszerűen bámulatos volt, hogy milyen felszabadultan, magától értetődően csinált mindent. Nem aggodalmaskodott, nem bizonytalankodott, nem volt egy fölösleges mozdulata se. És nem sajnálta a belevalókat, mint az én nagyim, aki –mintha még mindig háború lenne– folyton attól rettegett, hogy majd nem jut, hogy kifogy, és félt beletenni az ételbe az előírt mennyiséget. Ha valamibe hat tojás kellett, ő csak négyet tett bele, mert sose lehet tudni, mit hoz a holnap.

Én is folyton aggódom. Sose tudom, hogy sok, vagy kevés, amit belerakok az ételbe. A Magda néni bezzeg tudta. Egyszerre volt elképesztően magabiztos és elképesztően laza. De nem hebehurgyán laza, hanem kreatívan. Meg derűsen. Életemben nem találkoztam vele úgy, hogy ideges, feszült vagy rosszkedvű lett volna, pedig nyilván volt bőven oka, hogy az legyen. És mégis, nála nem az élet nyomasztó elemei domináltak, nem hagyta magát befolyásolni tőlük, és például sohase panaszkodott. De ez egyáltalában nem azt jelentette, hogy elkente volna a problémákat. Ellenkezőleg: mindig nagyon határozott véleménye volt, és azt meg is mondta mindenkinek.

Néha próbáltam kérdezni tőle valami trükköt, ellesni valamelyik műhelytitkát, de aztán rájöttem, hogy nem trükk kérdése ez, hanem egy rendszeré, egy mentalitásé, azt pedig nem lehet eltanulni, csak csodálni. Próbálkozni azért próbálkozik az ember, még talán rá is ragad valami, de az egész az sehogyse megy.

Advertisements

Leave a comment

Filed under Uncategorized, Web

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s