A belgák hova a fenébe álljanak?

Most áldom csak rossz szokásom, hogy amikor egy új könyvről vagy filmről írok, nem nézem meg, milyen kritikák jelentek meg róla. Egyébként se nagyon nézem meg, de az inkább csak lustaság. Ilyenkor viszont elvi kérdés.

A tegnapi Woody Allen-jegyzetemnél is ez történt. Fogalmam se volt, hogy fogadta a kritika az Irrational mant (amit abszurd módon Abszurd alakként magyarítottak), de nem voltak illúzióim. Arról azért még én is tudok, hogy a jó öreg Woody nem áll nagy becsben a magyar filmítészeknél, fikázni őt egyenesen sikk. Ezért is olyan megbízható iránytű a magyar kritika: magam is, baráti köröm is csak azt figyeli: földicsértek e valamit, mert akkor tudjuk, nem szabad megnézni, elolvasni. Ha ellenben páros lábbal ugrándoznak rajta, akkor jó eséllyel egy remek kis opusz van kilátásban.

Most is így történt. Fölraktam lelkes recenzióm a blogra, majd elkezdtem nézegetni, hogyan fogadta a hazai kritika. De jó hogy nem fordítva csináltam! Úgy begurultam volna, hogy a film helyett a kritikusokról írok. És a két dolog enyhén szólva nincsen pariban. Woody Allen ugye élő filmtörténet, ezek a frusztrált kis senkik, akik fröcsögve szidalmazzák (tényleg bámulatos az a szenvedélyes megvetés, amivel becsmérlik, ostorozzák, mintha valami kulturális közellenségről lenne szó) pedig jó ha egy darabig még kapnak ingyenjegyet a sajtóbemutatókra.

Azt hiszem nyilvánvaló, hogy nem azt kifogásolom, hogy valaki Woody Allen valamelyik filmjét kifogásolja. De ez a frontális támadás, ez a sajnálkozó generál lenézés, ami legfeljebb a távoli Manhattannek és Annie Hallnak kegyelmez meg az életműből, ez kicsit gyanús. Hogyhogy képtelenek az egészet látni, kontextusba helyezni? Esetleg nincsenek meg hozzá az ismereteik?

Miért, talán Krúdynak minden könyve egyenletes remekmű? Vagy Ady összes verse? Netán Fellini, Godard vagy Bergman valamennyi filmje? Ha ezeknek a sznob csahosoknak a módszerével és érzékenységével közelítenénk hozzájuk, mindet sárba kéne taposni. Semmi kétségem afelől, hogy meg is tennék, ha az éppen az irányba fujdogáló divatos szelek ezt lehetővé tennék. Valamiért W. Allennel kapcsolatban ezt lehetővé teszik, sőt, egyenesen a pocskondiázása irányába fújnak, cikizni direkte illik őt. Nem egyszer találkoztam olyan fiatal értelmiségivel, aki már a neve hallatán elhúzta a száját. Aztán kiderült, hogy az utolsó 15 filmjéből jó, ha egyet látott. Ráadásul a felsorolt zseniális alkotókkal ellentétben Woody Allennek tényleg elképesztően egyenletes –egyenletesen magas– a teljesítménye. De még ha nem így lenne, egy kritikusnak kutyakötelessége volna föltárni a kapcsolatokat az életmű többi darabjával, fölhívni a figyelmet a vándorló motívmukra, megmutatni a variációk közti különbségeket…

Hogy ezeknek az acsargó firkászoknak fogalmuk sincs a filmről, a tradicióról és általában a kultúráról azt jól mutatják az érveik is. Pl. az, hogy szinte egyöntetűen kifogásolják az unalmas filozófiai fecsegést (az unalomról jut eszembe:külön tanulmányt érdemelne, hogy milyen filmeket védenek, istenítenek ezek a furvézerek!), a hosszú (amúgy istenien szellemes, humoros, önirónikus) monológokat. Szóval még nem volt alkalmuk megemészteni a francia nouvelle vague és cinéma verité, a cseh új hullám 50-es, 60-as évekbeli újdonságait, nem láttak vagy nem értettek olyan (W. Allenhez is vezető) alapműveket, mint Éric Rohmer csodálatos erkölcsi példázatai (magyarán les contes moraux) a New York árnyai (Cassavetes, 1959), az Éli az életét (Godard, 1962) vagy Bergman dialóg-drámái… Szóval nem csak tiszteletlenségről van itt szó, hanem műveletlenségről is.

A másik, ami szembetűnő, hogy ezeknek a finnyás érzékű kulturális pubiknak nincs semmi humorérzékük (ami egy W. Allen, egy Fellini, egy Truffaut esetében pedig nem ártana), vagy ami még rosszabb, hogy képtelenek elengedni, jól érezni magukat, még akkor is, ha erre nagy ritkán lehetőségük van. Az utóbbi magyar évtizedek egyik kulturális tragédiája, hogy gyanússá tette az örömöt. Kétlem, hogy ma egy Svejk-típusú könyv, egy Chaplin- meg Marx testvérek-féle film intellektuális körökben a legcsekélyebb elismerést arathatna. A magyar elit-kultúra csak a bennfentes, a beavatottak számára üzenő és érhető humort becsüli. A célzásokat, a szójátékokat, a beleképzeléseket…

És ha így állunk (és így bizony így állunk), akkor nem csoda, hogy –akárcsak az élet egyéb területein is– némi értéktévesztés van: Woody Allen egy bukott senki, Fejes Endre egy nemlétező magyar író, Heyman Éva naplója nem a Holokauszt irodalom egyik klasszikusa, hanem egy 70 év óta ignorált, kétes eredetű szöveg.

Sorolhatnám, de nem sorolom. Inkább hozok egy sajnálatosan aktuális példát. Ma temetik Békés András rendezőt (1927-2015), a háború utáni talán magyar opera legnagyobb alakját, aki a mostani Fidesz érában mucsai sárba taposott, és az előző években inkább csak vegetáló Operaházból –nagyon sok ellenállás, fúrás és taposás közepette– a 60-as, 70-es években egy világszínvonalú intézményt csinált. Rettenetesen sokat köszönhet neki a modern magyar zenei élet. Elemzéseket, dicshimnuszokat, tisztelgést érdemelne. És tessék csak beütni a nevét a gugliba, és megnézni mit találnak. Megmondom: semmit. Pár üres szót, még egy tisztességes szakmai leírást sem. És az a kultúra, amelyik nem tudja megbecsülni a saját értékeit, vívmányait azt mások se fogják megbecsülni. Nem is érdemli meg.

És ezzel a kör bezárult. Egyfelől nyakunkon ezeknek a kültelki döbrögieknek az árvalányhajas, pántlikás, álszent, primitív, állami giccs-kultúrája, mely mindent eltapos és kifoszt, ami nem olyan, mint az övék, amelyik nem nekik parolázik. Másfelől pedig itt vannak ezek a félművelt, nagypofájú, kulturális zsúrfiúk és zsúrleányok, meg a buliból éppen most kiszorított elitek, amelyek szintén mindent leszarnak, megvetnek, kizárnak, ami nem az ő kutyájuk kölke, ami nem illik bele az ő kánonjukba, amibe például még Woody Allen se fér bele.

Most lett csak igazán jogos a kérdés: Tanító néni, és a belgák hová álljanak?

Advertisements

Leave a comment

Filed under Film, Közélet, Kultúra

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s