Mi a különbség?

Ha válogatott gyógypedagógusok tartanának nekem különórákat se érteném meg, hogy miben áll a Volkswagen-csoport bizonyos autótípusával kapcsolatos „dízelbotránya”, de annyi még a magam fajta műszaki analfabétának is lejött, hogy valami nagy simlisséget követtek el.

Elsőre a hír némi kárörömmel vegyes elégtétellel tölt el: na ugye, ők is, nem mindig csak mi. És a főnökök is ugyanolyan hatalomittas, gátlástalan alakok, mint hazai kollégáik, mégha látszólag disztingváltabb, rendezettebb is külsejük. Ott van ez Winterkorn is, a csoport vezérigazgatója: eszébe se jutott lemondani, pedig már az égig dagadt a botrány. Úgy kellett felkérni őt. Mármint úgy, hogy meg se próbálhasson nemet mondani. Hát úgy kérték föl. Ez az az egyik különbség. Hogy nem próbálták fedezni. A másik, hogy minden fronton azonnal megindult a felelősségrevonás. Az igazságügyi szervektől a piacon át mindenki benyújtja a számláját. És a Wolkswagennek nem lesz más választása, mint hogy megfizessen. Pénzzel, posztóval, presztizzsel. És ha nem is fog addig eltartani a törlesztés, mint egy magyar devizahitelesnek, keservesen meg kell dolgoznia ahhoz, hogy kiköszörülje a csorbát.

Az ügynek van, lesz egy kollaterális következménye: egy ideig a hasonló világcégek százszor is meggondolják, hogy hasonló okossággal próbálkozzanak. A rivális autótrösztöknél már nyilván megy az eszeveszett korrekció, nehogy ők is lebukjanak valamivel.

Nálunk semmi ilyentől nem kell tartani. Nincs az a kormány- és hatalomközeli galádság, aminek bármi negatív következménye lenne az elkövetőkre nézve. Íly módon nemhogy semmi nem korlátozza a csalásokat, lopásokat, jogtiprásokat, hanem természetessé, elfogadottá válnak. Ebből egyenesen következik a belenyugvás, a minden komoly ellenállást megbénító apátia. Amiből pedig az következik, hogy amíg nem remélhetjük, hogy a hatalomban elkövetett gaztettekről –a gazdasági és jogi bűncselekményektől kezdve a gyűlöletkeltésig bezárólag– a felelősöknek egyszer majd számot kell adniuk, amíg az ellenállás egyik –de nem egyedüli– programpontja nem a számonkérés lesz, addig minden marad, ahogy volt. Ami azt jelenti, hogy napról napra rosszabb lesz.

Advertisements

Leave a comment

Filed under Közélet

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s