77 pesti recept – kritikák

bio-2-1-libausztato

 

Olyan is előfordult, hogy Magda (az anyám) nem a mások hantáját szopta be, hanem a saját magáét. Egyszer azért veszett össze örök riválisával, Verával, a nővérével, mert az pofátlanul az ő legjobb barátnőjével, a Mucával játszott a libaúsztatónál. Mivel azok többszöri felszólításra se hagytak föl a jogtalan konfraternizálással, a kis Magdus elhatározta, hogy haláluk hírét kelti. Elkezdett rohanni hazafelé és azt üvöltötte, hogy a két lány belefulladt a libaúsztatóba. Hamarosan annyira átélte a kettős vízi tragédiát, hogy szívből szánta az undok tesót, a legjobb barátnőről nem is szólva: nincs az a büntetés, amit ne érdemelnének meg, de hogy pont abban a nyálkás, randa pocsolyában végezzék…!

 

Szász Judit beszámolója a Rózsavölgyi-bemutatóról – Gépnarancs, 2014 március

 

bio-1dinnye

A nagyapáam, Klingenberg Sándor áldott jó ember hírében állt, ami magyarul ugye azt jelenti, hogy egy kolosszális balfácán volt. Elvileg háztáji kiskereskedéssel foglalkozott – baromfi, krumpli, zöldség, gyümölcs…, szóval csupa olyasmi, ami rajtuk kívül mindenkinek volt –, de valahogy soha nem ment a bolt. Pedig voltak ám ötletei! Egyszer például kitalálta, hogy áthajt szekéren Hevesbe görögdinnyéért, ott olcsóbb is, jobb is, de mire – vagy három nap múlva – visszaért, megrohadt az egész szállítmány.

 

Sütimama 77 receptje – Nosalty, 2014 március

 

bio-3-gombocfozes

Anyám csak egyféleképpen tudta fölidézni a saját mamáját: fiatalon is öregen, ráncosan, ősz haján kendővel (anyám tőle örökölte a korai őszülést, én meg tőle, csak én nem leplezem hárászkendővel), magasszárú cipőben, talpig feketében (két gyereke egész kiskorában halt meg, két fiával – a Palival, meg a Lacival – és a férjével a fasizmus végzett), mindkét karján mindig kosár vagy szatyor. Én más képeket őrzök a Kingiliről, bár a sötét ruha és a magasszárú cipő stimmel. Az egyik, ahogy a gőzölgő fazék fölé hajol, melyben az irdatlan mennyiségű gombóc főtt. Mosókonyhákban lehetett akkora vájdlingot látni akkortájt. Mióta feltalálták a mosógépet, már ott se. De szükség is volt a méretes edényre, mert ha meghirdette a mákos gombóc programot – ami mindig egy egészen korrekt bablevessel volt fölvezetve –, mi Dés testvérek mind a hatan rájelentkeztünk. Kingili a Béla fiánál lakott a Köztársaság téren (mára persze átkeresztelték a gyanús zöngéjű nevet) egy kis két szoba hallos lakásban, és persze ott is volt két gyerek (a Kati és az Éva), meg egy csomó pofátlan szomszéd kölök, akik a gombóc hírére mind odacsődültek. Valami kommunisztikus ihletésű oknál fogva Béláék szinte egy háztartásban éltek néhány szomszédjukkal, ami úgy nézett ki, hogy azoknak a gyerekei folyton náluk kajáltak. De a nagybratyóm is veszélyes vetélytárs volt. Legalább annyira élt-halt a gombócért, mint én. Persze a Bélának könnyű volt. Nehézsúlyú bokszbajnoknak indult, csodálatos nemzetközi karriert jósoltak neki, csak a még kétharmadosnál is nagyobb többséggel megszavazott zsidótörvények kiparancsolták őt a ringből.

Fanatizál és vízlepergető, mi az? – Kötve-fűzve, Origo, 2014 március

 

 

bio-4-bunyo

1940-benturulista egyetemisták (sic) támadták meg a Dohány utcai zsinagógát, majd zsidók után kajtatva elkezdtek randalírozni a környéken. Mindenki elpucolt, bezárkózott, elbújt, egyedül anyám, meg a bátyja ballagott békésen a Dob utcán. A VII-es Ifik soros gyűléséről jöttek, ahol is az egyenlőségről és testvériségről szóló szép atyai álmokat próbálták politikai programmá kovácsolni. A Klauzál tér sarkán találkozott össze a két csapat. Az alig 20-25 nyalka daliából álló szittya sereg dereka nyíltan, becsületesen rárohant a túlerőben lévő ellenre. A judeobolsevista különítmény balszárnya, Béla, álnokul a falnak vetette hátát, hogy így kerülje el a szemtől szembe való hátbatámadást, és gyáván hadonászni kezdett mind a két kezével. A genfi konvenciókra fittyet hányva, azt persze nem jelentette be a bibas, hogy hivatásos bokszoló lehetett volna, ha hagyják, aminek következtében a turul szabadcsapatot váratlanul érték a cséphadaró sebességével érkező körkörös pörölycsapások. Ezenközben a zsidó világösszeesküvés helyi lerakatának jobbszárnya, vagyis az akkor 17 éves muter, orvul nekiesett a védtelen nyilas tanulóifjúságnak. Azok se voltak restek és vitézül visszaverték a támadást. Egyesek a rugalmas elszakadásnak az orosz fronton majdan remekül beváló taktikájához folyamodtak, és eltűntek a balféken. Azok viszont, akik Béla egyeneseket horgokkal szabálytalanul kombináló ütéseivel kerültek közvetlen kapcsolatba önfeláldozó módon fekvőláncot alkottak előtte. Ez volt az a pillanat, amikor kezdtek kinyílni a környező házak ablakai és – a mindent felülíró biboldó összetartás újabb ékes bizonyítékaként – az ott lakó lakók leplezetlen tetszésnyilvánítással leplezték le hovatartozásukat. Még olyan is akadt, aki nyílt tapsikolásba tört ki. Mikor az utolsó turulmadár is szépen, rendezetten visszahúzott téli szálláshelyére, Béla bajnok meglepetten konstatálta, hogy a hugicája ájultan hever a földön.

Anyportré, családregény és receptgyűjtemény – Webradio, 2014. Március

 

bio-7-2-lakber

Apámék is igen szűkösen éltek (a lakbér kifizetése például egy görög dráma katarzis előtti pillanatait idézte minden hónapban: a nagyi, mint őrjöngő Élektra, a család többi tagja, mint békéltető Kórus), de az ő szemük előtt azért ott lebegett egy tisztes polgári lét délibábja. Ez a mindig csaknem karnyújtásnyira lévő ábrándkép ösztökélte őket arra, hogy halálra dolgozzák magukat – nemcsak a szülők: Duda (szóval az apám) iskolás kora óta az üzlet kifutófiúja volt, az öccse, Miklós, bárzongoristaként kereste meg tandíját a Kandó Kálmán villamosipari középiskolában –, meg arra is, hogy életprogramszerűen tovább nyújtózzanak, mint ameddig a takarójuk ér… A társadalmi ranglétrán való fölemelkedésnek a legbiztosabb útja náluk a gyerekek jó partija ígérkezett.

 

Ki mint él, úgy főz – Népszabadság, 2014 április

 

bio-12-sexual-abuse

Mivel a zsidótörvények miatt a polgári után anyám nem tudott továbbtanulni, immár full tájm beállt dolgozni a Sas utcai kócerájukba. Hajnalban kihordta a tejet és a pékárut (Hermina néni meg a tojást és a baromfit vitte délelőtt a kereskedőknek), délután kasszírozott, napközben pedig beállt kiszolgálni az üzletbe, ha valamiért a Pali vagy a papa nem ért rá. De nem sokáig bírta, mert a friss, ropogós zsemlye alkalmából több férfi kuncsaft őt is meg akarta ropogtatni.

Anya csak egy van és arról is a végén derül ki, hogy tud főzni – Sokszínű vidék, 2014 április

 

bio-16-z-tamas-44

Anyám teherbe esett. A legjobbkor. Tamás ’44. december 16-án jött a világra, de addig még történt néhány emlékezetes apróság a hazában is, meg a családban is.

bio-17-ora-buga

A villában ott dekkolt velük a baloldali múlttal rendelkező Fodor József költő, műfordító is, ő tudott oroszul, egész fogadóbeszédet készített elő. Amikor megjelent az első orosz katona, szó szerint tárt karokkal kezdett bele a mondókájába: „Isten hozott, hős felszabadítónk…” Nem sikerült befejeznie a mondatot, mert a tárt bal karjáról a muszka egyből lekapcsolta az óráját. Kicsit meglepődött a fogadóbizottság, kínosan, ámde megértően mosolyogtak: végül is majdnem az Uraltól gyalogolt idáig az a szegény ruszki, és még el kell jutnia Berlinig, szüksége van arra, hogy tudja, merre, meddig hány óra…

Rendületlenül etet –Vasárnapi hírek, 2014 május

 

bio-18-malenkij-rabot

Egy szikrázó januári napon kis környékbeli közmunkára – malenkij robot-nak hívták ezt magyarul –, talán rom- vagy hóeltakarításra, toboroztak embereket, és apám meg a Szegi Pali lelkesen jelentkeztek. De apám ingujjban volt a földszinten, úgyhogy a Pali után kiabált: „Fölmegyek a bekecsemért, várjatok meg.” Ám a faragatlan muszka katona nem várta meg, és mire leért az utcára, már nem talált senkit. Szegi Pált a Magyar Kommunista Párt legenergikusabb közbenjárására is csak egy év múlva sikerült visszahozni, de addigra már a flekktífusz roncsot csinált belőle.

Halhatatlanság élet- és ételreceptekkel – Manda, 2014 május

 

bio-20-egypart-1gyerekszobabio-20-egypart-1gyerekszoba

Se ez az eset, se más atrocitás nem térítette el apámékat a marxizmus-leninizmus dicsőséges útjáról. Hiába, a hit csodákra képes. Mindig minden az ő krédóját igazolja, bármilyen baromságot vagy szörnyűséget képes beleilleszteni a maga áldozat és büntetés kultuszába, gond nélkül kizárja a tudatból azokat a tényeket, melyek a megkérdőjelezhetnék a dogma igazságát, és szinte nincs olyan, amiről ne lenne kész lemondani a megváltó jobb jövő kontójára. Éppen ezért, mint őszinte, rajongó hívők, a szüleim szinte szűziesen csinálták végig a szocializmus hosszadalmas évtizedeit. Nagy szerencséjükre, noha pártkatonák voltak, sose kerültek olyan pozícióba, hogy sok kárt tehessenek […] Két dolog árnyalja (de nem menti) a szüleimhez hasonló tisztességes emberek vakhitű részvételét a kommunista tébolyban. Az egyik, hogy a Horthy kor vérlázító igazságtalanságainak, a háború és a holokauszt soha nem látott pusztításának perspektívájából, valamint a szovjet valóság hiányos és idealizált ismerete alapján igenis lehetett azt hinni, hogy csak a kommunizmus képes gyökeresen szakítani a mocskos múlttal és – ha nagy erőfeszítések és áldozatok árán is – létrehozni egy igazságos társadalmat. A másik, hogy a szüleimnek – és ebbe a pakkba sajnos az ártatlan kisdedeik is beletartoztak – egy fikarcnyi hasznuk, egyéni előnyük nem származott abból, hogy a rendszer kegyeltjei voltak. Soha nem volt rekvirált bútorunk, telkünk, vikendházunk, vagyonunk, kacsalábonforgó palotánk. Az igaz, hogy – sokéves lakásmizériás bolyongás után – az ötvenes években végül a Németvölgyi út 5 kétszintes villájának első emeletén kaptunk lakást, de az is igaz, hogy ott a hat gyereknek egyetlen, igaz egész tágas szoba jutott, amiben kényelmesen elfért két emeletes ágy, egy rekamié és egy bölcső. Mondanom se kell, hogy nekem a legrosszabb hely, az ablak melletti felső ágy jutott, és egyébként is számtalan hátrány, sérelem ért, de a legjobb, ha azt majd egy külön könyvben – talán emlékirat sorozatban, folytatásos regényben, hírportálon – mesélem el tanúságul és tanulságul az eljövendő nemzedékeknek.

Klasszikus születik – Olvass bele, 2014 június

bio-26-szulofoldunk

1957-ben anyámat a rádiós frontra küldték azzal a megbízással, hogy rázza gatyába a külföldi magyaroknak szóló szerkesztőséget, a Szülőföldemet. Jó negyedmillió frissen idegenbe szakadt honfitárssal kibővült közösségnek adásozni egy akkor még külföldön is, belföldön is illegitimnek tekintett rezsim nevében nem lehetett túl hálás feladat. Ráadásul egy szétesett szerkesztőség várta, csupa kiábrándult, sértett, torzsalkodó, ellenséges újságíró, akinek furcsa módon nem volt sok bizalma a szakmáról mit sem tudó pártfunkciról. Ezt a részét anyám hamar elrendezte […]  A műsor persze ettől még az volt, ami. Vagyis politikai propaganda. De – és ez nem annyira az ő érdeme volt, mint a konszenzust kereső Kádár-rendszer nyitásának a következménye –, azért már nem annyira direkt propaganda. Anyám idejében a Szülőföldem egy hazafias, nosztalgiázó adó próbált lenni, mely egy üzenős kívánságműsor beiktatásának köszönhetően valóban népszerűbb lett a kinti magyarok körében.

bio-39-trabant-erd

A kocsiját kísérő kormos füstoszlop is igen emlékezetessé tette sofőrködését. Úgynevezett hikomat, azaz félautomata Trabantok voltak ezek, ami úgy értendő, hogy a sebességet nem anyám, hanem egy berendezés váltotta a maga sajátos NDK szempontjai szerint. Nem tudom, ki volt a ludas, a mamikám, vagy Német Demokratikus Köztársaság autóipara, de az tény, hogy amikor – a maximális sebességgel (szóval 110-el) való folyamatos haladás módszerével – megpróbáltam az M7-esen kiégetni a kipufogóban fölhalmozódott kátrányt, már a Velencei tónál jártam, amikor az érdi emelkedőnél még mindig füstfelhőben fuldokoltak az autósok.

 

Advertisements

Leave a comment

Filed under Uncategorized, Web

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s