Repülni láttam őt először

bio-andor-48-1

Repülni láttam először, mosolyogva  Artúr pórázának végén, a somogyi dombok között. Reggel volt, Laci még róla álmodott. Szedtem a lábam, hogy ne maradjak le e „repülő” sétáról. A konyhában állt, ujjatlan otthonkájában s azt kérdezte tőlem, hogy mit ennék reggelire. Nekem mindegy, válaszoltam, mert úgy kérdezte mintha édesanyám kérdezné. Úgy szólított meg, mintha  Laci a testvérem lenne. Ő a „belépő” ebbe a nagy családba, az anyai invitálás, röviden a „kód”: s ü t i m a m a.

Nem hiszem el, hogy nincs, akkor sem ha szív-mélyről hangzottak el búcsúztató beszédek. Nem hiszem el, mert van, látom a mozdulatait, hallom a hangját, összehasonlítom hasonlíthatatlan konyháját, a mindennapok lelketlen kínálatával. Ott van az agyunk a szívünk és ízlelőbimbóink közvetlen közelében. Ott van minden jó-kanál levesben, frissen szeletelt süteményben, s szívből csomagolt útravalóban. Repül most már Artúr nélkül, egyre magasabbra, szeretteitől nem távolodva.

Advertisements

Leave a comment

Filed under Uncategorized, Web

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s