olvasói vélemények

A 2013 márciusában megjelent regény ezen első olvasói kommentárjai csak ízelítőt adnak abból a sok-sok véleményből, amit egy ismeretlen szerző csaknem 600 oldalas első regénye váltott ki a magyar közönségből. Figyelemre méltó, hogy milyen gyorsan jelentek meg (a legelsők szinte a regénnyel egy időben) és hogy milyen sokféle nézőpontot képviselnek: van, aki a könyv erotizmusát emeli ki; van, aki egy korszak hű megidézését; más a bravúros stílust és nyelvének gazdagságát; megint más a metairodalmi és intertextuális aspektusokat; a legtöbben pedig a humorát, az irónáját és a stílusparódiákat. Az is kiderül ezekből a kommentárokból –és talán ez a legfeltűnőbb bennük–, hogy a regény milyen nagy szenvedélyt ébresztett olvasóiban.

 

Olyan, mintha 3D-ben olvasnám…

            Eszterle Gábor, Facebook, 2013. március 23.

 

Nagyon jó olvasni, fejben-testben-érzelmekben sűrű, gazdag, ez a bulis szövet finoman összetartja, az erotikus jelenetek – a határokat súrolgatva, de mégis belül maradva – izgalmasak, gusztusosak!

Bárczi Krisztina, Facebook, 2013. március 24.

 

Nem bírom letenni, remek. Igazi élmény!

  1. Maróti Éva, e-mail, 2013. március 26.

 

Egyre izgalmasabb részletek törnek föl belőle, mint egy vulkán! Dobál az egektől a pokolig, sűrű, őszinte, intenzív és nyelvileg is iszonyú izgalmas. Kétségbeesve figyelem a könyvjelző elmozdulását, késleltetem a végét, folyton leteszem, nem, ezt majd holnap, ne legyen még vége.

            Révészi Valéria, e-mail, 2013. március 28.

 

Elmondhatlanul önelégült örömmel tölt el, amikor felfedezek egy jól berejtett utalást Borgesre, vagy megfogalmazom magamban, hogy a barokkos stílus akár lehet részben a dél amerikai “novela total” koncepció hatása. Szóval ez csak rizsa, de nagyon tetszik a könyv! Jólesik a látszólagos könnyedsége.

Vajda Flóra, e-mail, 2013. március 31.

 

Imádtam, egyszerűen bitang jó!! 🙂 őszintén szólva még a facebookra feltett részleteket olvasva sem gondoltam, hogy ennyire jó szöveget penget ki magából, pedig ott már éreztem, hogy nagyon jó lesz ez… 
Fájdalom, de a koromnál fogva a szóban forgó évtizedekről való tapasztalataim meglehetősen hiányosak (a szüleim voltak akkor harminc-negyvenévesek), de szerencsére jóval több ez a regény a 80-as évek Magyarországának inkább „csak” ábrázoló, mint magyarázó-elemző látlelete.

Júlia Takáts, Facebook, 3 April, 2013

 

Tegnap éppen a levelezést olvastam a buszon a Budpesten ragadt főszereplő és az Amerikába szakadt barátja között, és úgy elkezdtem hangosan röhögni, hogy azt hittem, leállítják a buszt.

Tátrai Zsuzsa, e-mail, 2013. április 5.

 

A Kaufmann-doktor deportálásánál sírtam. Már nagyon sok ilyen törtenetet olvastam, de ez más volt. Amikor a doktor azt mondja, hogy már nem bízik a hálában és a barátságban: „Az ilyen helyzetben tanácsosabb nem próbára tenni az efféle békebeli erényeket”, elbőgtem magam.

Hajmási Zsuzsa, phone call, 2013. április 6.

 

Halálra röhögöm magam rajta. És visszajön az egész “ifikór”.
Régen éreztem magam ilyen jól olvasás közben. Kösz.

Lévai Katalin, Facebook, 2013. április 8.

 

Tegnap este a Temetői rondó-nál tartottam, és hangosan, nyerítve röhögtem az ágyban. Szerencsére senki se hallotta.

Matók Rita, e-mail, 2013. április 9.

 

Én csak nemrég kezdtem bele, és lassan olvasok, de az első 100 oldalon már halálra röhögtem magam, a hasonlataid fergetegesek, a nagymama cuki és nagyon ismerős, a nőkről pedig annyi szeretettel tudsz szörnyűségeket mondani, hogy az egészen megható. Önismereted és öniróniád lenyűgöző, és annyira bátran vagy őszinte! Eddig is köszönöm az élményt, alig várom az estéket, hogy ágyba bújjak és olvassam a Pesti barokk-ot, én is csámcsogjak rajta!

Dr. Nagy Anna, Facebook, 2013. április 11.

 

Már a családi balhéknál és Gergő öngyilkosságánál tartok. Az nagyon kemény… Meg a családi balhék is… Ez nem is regény, vmi más,… a vicceket nem szeretem, pedig jók, a szexet nagyon bírom, és a figurákat,

            Szabó Gabriella, e-mail, 2013. április 12.

 

Egyre több jó rész van- a Gábor elutazása, a szülei búcsúja, egyszerre röhejes is, és bőgtem is rajta… és a temetői jelenet baromi jó, azon sikítva röhögtem, és Nagyi imádnivaló… Még olvasom, az öngyilkos barát története is kikészített, pont talált.

            Ungár Nóra, 2013. április 12.

 

Olyan, mintha filmet néznék.

Miklós, Facebook, 2013. április 13.

 

Próbálom olyan lassan olvasni, amilyen lassan csak bírom – például hogy csak napi tíz, na jó, max húsz oldalt szabad (miután az első nap 180-nál kaptam észbe), viszont visszaolvasni ér – de sajnos így is aggasztóan fogy…

Saly Noémi, Facebook, 2013. április 15.

 

Kiválóan szórakoztam, igazi időutazás. Nagyon sok minden van benne, nagy gazdagság, rengeteg gondolat, okos, pontos megfigyelés, móka-kacagás.

Kiss Judit, e-mail, 2013. április 22.

 

Befejeztem a könyvet. Lenyűgöző volt. Az utószó pedig pazar.
Köszönöm, hogy megírtad és olvashattam… Az utószó utolsó mondata pedig fantasztikus.

Orbán Éva, Facebook, 2013. április 26.

 

Éva alakja persze hogy irritáló sokaknak, mert minden nő szeretné, ha így rabul tudná ejteni, akit szeret, vagy talán mindenkit, és szeretné ennek a titkát tudni. Pedig nincs titok, ez nem szépség, okosság, jó test kérdése, hanem ha szeretni így beleszeret vki vkibe, akkor az lehet bármilyen. Ráadásul a közönye is vonzó: ahogy látszólag nem akar semmit, és a végén, ő még ebben a rohadt korban is megtalálja magát, vhogyan szerencséja van… Pedig még abúzuson is átesett, s nem is tud élvezni, de ha szeretik az embert, az se számít….

Gecsei Margit, Facebook, 2013. április 28.

 

Első estém a regénnyel egy nagy boldog végig röhögős viháncban telt, tényleg meg tudta csinálni a Márquez-i tanácsot: nem eresztett, csak a fáradság tette le velem kettőkor a könyvedet.

Klára, Facebook, 2013. április28.

 

Köszönöm a nevetést! A nevetéssel életet lehet menteni Kérlem, ha új könyvet ír, abban is legyen, megőrülök a sötétségtől!

            Faragó Barbara, Facebook, 2013. április 30.

 

Látod, hány óra! Azt hittem, szépen komótosan elolvaslak, aztán majd összefoglalom a véleményem. De ez nem megy, úgy felkavarsz, baszd meg, hogy…. Most, hogy a történelmi dolgokról hogy írsz, hagyjuk, azt majd józanul – 56-nál hagytam abba épp – de nem csodálom, hogy nők Kövesdi Gabijaid akarnak lenni. ;-DDD.  Hát az egy szimfónia, ami tokkal-vonóval beszippantja az embert és melyik spiné ne akarna ennek az múzsája lenni?  De nem is ez a leírásod  rendített meg igazán, noha valóban elementáris. Hanem amit írtál a leányfalusi hétről:” [..] eszeveszetten boldogok, és akkor én azt nagyon tudtam, hogy így van, de  éppen ez a boldogságtudat valamiféle boldogtalanságfélét csempészett az idillbe”. Szóval, hogy érez ilyet más igy, pasi is:

Szász Judit, e-mail, 2013. május 2.

 

Ez már nem ráhangolódás. Dés belőlem írt meg valamit.

            Székely Fruzsina, Facebook, 2 May, 2013

 

Katarzis, katarzis hátán. Azt írta Andrea római barátnőm is rögtön, hogy ennyire szellemes-tömören sehol se olvasta a korszak meghatározását, mint a te mottódban. És ki tudod bontani, úgy, hogy  húsba vág.

Weiner Flóra, e-mail, 4 May, 2013

 

Nagyon élveztem a könyved minden porcikáját. Szóval isteni korrajz, kritika a liberális művész (al)világról, szexuális tanoda, és nagyidat imádjuk!!!!, és az egész könyv olyan végtelenül ismerős! Nagyon-nagyon bírom a hasonlataidat, szójátékaidat, a durva nyelv kimért, de jól elhelyezett használatát, és végtelenül csodálom hatalmas lexikális tudásodat, lazán fitogtatott műveltségedet! És érzelmek is gyünnek kifelé az egészből, rendesen

Varga Anikó, Facebook, május 4, 2013

 

Régen olvastam könyvet ilyen élvezettel. És ez nem rajtam múlott.

Tóth László, Facebook, május 4, 2013

 

Köszönöm, hogy megírta ezt a könyvet… a fiatalságomat, mindazt, ami ma már nem létezik. Nem csak a baszásokat, hanem azt, ami VAN és ami már NINCS. Amit nincs kinek elmondani, sehol…

Ilona, Facebook, 6 May, 2013

 

Letehetetlen.

                                    Rigó Mária, Facebook. 11 May, 2013

 

Áldom, hogy ismét egy gyöngyszemre bukkantam! Köszönjük.

Komjáthy Éva, Facebook, május 11, 2013

 

Imádom a tílusát, a humorát és nem teszem le addig, amíg nem muszáj.

            Móger Ildikó, e-mail, május 13, 2013

 

Ha ebből a könyvből film készül, egy Menzel kell hozzá, nehogy valami kutyaütő elrontsa nekem. Gondolkodtam, kihez hasonlít, de nem találtam ilyen hangot. Nem fetrengek a földön a röhögéstől, de indőnként felkuncogok a felfedezés örömével, hogy ez tényleg így van, honnan tudja!!!???

            Janka, Facebook, május 13, 2013

 

Olvasás közben, erre gondolok: ez az én könyvem. Szeretem… Néha olyan, mintha én is benne lennék, mintha a gondolataim köszönnének vissza benne. Nagyon bírom Dés Mihályt!

Bobkó Judit, Facebook, május 16, 2013

 

Remek a könyv, letehetetlen, bár 600 oldal, négy nap alatt olvastam el.

            Gramosztói Lászlóné, Facebook, 16 May, 2013

 

Ennek a könyvnek terápiás hatása is van. Szerintem sok frigid, prűd, borderline stb. nő olvasta titokban nagy élvezettel, és ez iszonyú fontos. Receptre kéne felírni. Nem is tudom, volt-e ilyenfajta olvasmányélményem, talán a Marqueznél.

            Németh Panna, e-mail, 17 May, 2013

 

Végre Valaki, aki még ismeri a nyelvünk gazdagságát, s meri használni, leírni. A sors fintora, hogy a szerző nem is itthon élt. 🙂

            Besenyei Zsuzsa, Facebook, 19 May, 2013

 

Imádtam. Az ’amit akarok – amit nem akarok’ résznél egyszerre sírtam és röhögtem (figyelem! nem sírva röhögtem, az más.)

            Fodor Erika, Facebook, 19 May, 2013

 

Az én történetem a könyvvel valamiért az elrendeltetett kategóriába tartozik. Egy olyan könyv, amivel találkozni kell és az úgy is történik. Gondolkodás nélkül megvettem, amint rátaláltam. Azonnal elkezdtem olvasni egy Budapest – Dortmund vonatúton, ahol meg is kérdezte egy fiatalember, hogy milyen a könyv, mert ő is most kapta ajándékba. Azt mondtam neki az első 20-30 oldal után: nagyon jó, szórakoztató, majd meglátjuk, hol foglalja el a helyét a magyar irodalomban. (Tehát helyet fog foglalni a magyar irodalomban.) Mindez 1-2 héttel a könyv megjelenése után volt. Otthon folytattam. Az elején nagyon jól szórakoztam, le sem tudtam tenni a könyvet. Aztán, az író szándéka szerint, elgondolkodtatott. Kincseket találtam benne. Rengeteg minden van még benne, amit meg sem láttam, fel sem fedeztem, úgy hogy még el fogom olvasni újra.

            Majoros Judit, Facebook, 20 May, 2013

 

A párizsi metrónak van egy szigorú etikettje: oda minimum szomorú pofával kell bevonulni, de jobb ellenséges, inkább igazi agresszív maszkot magadra venni. De mióta olvasom a metrón a Pesti barokk-ot, állandóan egy bűbájos félmosoly van a pofámon, mely itt-ott ellenállhatatlan röhögésbe tör ki.  Ez a jelenség a párizsi metróban persze türhetetlen. A franciák, racionális lények lévén, keresik a jelenség okát és próbálják kiböngészni a könyv címét.

            Benedek Csaba, e-mail, 22 May, 2013

 

 

 

 

 

 

Advertisements

Leave a comment

Filed under Uncategorized

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s