Róma körül

FB, 2014 augusztus

Róma körül (Sacro Gra)

Micsoda váratlan, különös, erős film. Ketten ültünk be N-nel a Cirkó lerobbant  nézőterére. Kezdés után még jöttek ketten, persze éppen elénk ültek.

A Sacro Gra (Sacro Gral?, azaz Szent Grál?) a római körgyűrű. Ez a film úgy szól a világ történelemmel/kultúrával leginkább megterhelt városáról, hogy egyetlen lerágott infó, kép, közhely nem szerepel benne. A Róma köré hullott, a körgyűrűhöz tapadó életforgácsok. Ez a körgyűrű úgy fogja össze, élteti a várost, mint – ahogy a film mottójában szerepel – a Saturnus egyik gyűrűje. Lepusztult lakótelepek, sztráda-bárok pultján táncoló hulladék kiscsajokkal, lakókocsiban élő öreg kurvákkal, egy megszállott botanikussal, aki a szanaszét tenyésző pálmákat pusztító rovarok ellen indít szó szerinti keresztes háborút. Csúf, kövér, rövid lábú ecuadoriak utcabálja egy valószínűtlenül sivár parkolóban, egy szófosó öregúr, aki a magányos, csúnyácska, folyton gépező lányával (?) él, egy bolondos angolna-halász, akinek öregecske ukrán felesége fotóregényt olvas (amit nem nagyon ért) és azt mondja: Ukrajna is nagyon szép! Egy lakótelepi asszony, aki állandóan az ablakban telefonál és mindenkinek elmondja: „la panorama è molto bella!”. Aztán az is megvillan, ahol a fotónovella szürreális forgatása folyik. Egy lecsúszott igazi herceg egy bazi nagy csiricsáré házban – csupa lepusztult, agyament figura. Az egészet keretbe foglalja az egyetlen olyan személy, aki a valóságos életben él, egy mentős. A film végén szívszorítóan gyengéden beszélget a demencia végső állapotában élő mamájával…

Olyan ez a film, mint a Metropolis posztmodern változata, mintha a Fellini Roma visszafelé olvasata, mintha a hajdani neorealista ihletésű Olasz furcsaságok-szerű szkeccs-komédiák dekonstrukciója lenne. Van benne humor, de depressziós, illúziótlan fajta. Nincs benne jópofizás, semmi kópés, anekdotázó jovialitás. Finom szövésű cselekményében a figurák vissza-viszatérnek a körgyűrűre, egymásba botlanak, történeteik kiegészülnek, folytatódnak, néha lezárulnak. A Sacro Gra képileg is rendkívül erősen fogja össze ezt a kiüresedett hulladék-világot, mely felkavaróan emberi, szánni való és szánalommal teli. Fáradt voltam, el-elbóbiskoltam, de mégis a hatása alá kerültem, és azóta is dolgozik bennem.”

Advertisements

Leave a comment

Filed under Film, Kritika, Kultúra, Web

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s