Lateral: Escuela De Novedades, Escuela De Asombros

A madridi Revista para leer c. folyóirat december 5-i számában  LATERAL: ESCUELA DE NOVEDADES, ESCUELA DE ASOMBROS címmel egy igen hízelgő hangulatú cikkben emlékezett meg a tíz éve megszűnt barcelonai folyóiratról és annak híresen katalán alapító-direktoráról, Dés Mihályról

lateral-normal

Balról jobbra: Robert Juan-Cantavella, spanyol író, a Lateral utolsó főszerkesztője; Dés Mihály, akit legalább itt nem kell bemutatni; Juan Villoro, mexikói író, akinek GÓLÖRÖM címmel most jelent meg egy fociról és focistákról szóló káprázatos esszékötete az Európa kiadónál; a jobb szélen pedig Jorge avagy Jordi Carrión sikeres spanyol író, szintén a Lateral neveltje. (A cikkben a kép alatt a nevek rossz sorrendben szerepelnek)

Advertisements

2 Comments

Filed under Irodalom, Kultúra, Uncategorized

Literaturas húngaras

“István Örkény y sus cuentos de un minuto”                                                                          (Revista Taifa nº 1, Barcelona, 1987)

“Introducción a la literatura húngara” (Conferencia. Ateneu de Barcelona, 1987)

“El ‘boom’ de la narrativa húngara”                                                                                                    (La Vanguardia, Barcelona, 15. 03. 1988)

“Matar al padre con todas las letras”. Sobre la literatura húngara.                                           (Revista Cuadernos Noventa, Barcelona, diciembre de 1991)

Konrád: El cómplice (1992)

“Péter Esterházy, autor del Quijote. Introducción al arte de las citas”                                      (El Observador, Barcelona, 21.01.1993)

Konrád – Entrevista (1993)

“Attila József” (Conferencia. Reial Cercle Artístic, Institut Barcelonès d’Art, febrero de 1995)

“La cultura en la Hungría poscomunista” (Cuadernos del Este, Nº 17, Instituto de Europa Oriental, Madrid, 1996)

“Azar y Destino” (Sin destino de Imre Kertész; Lateral, Nº 16, Abril, Barcelona, 1996)

“L’Holocaust com a valor” (Imre Kertész y la literatura del Holocausto. El Pou de Lletres, Nº K-11 /12-L, Manresa, tardor 1998 – hivern 1999)

El archipiélago gulasch” (Lateral, No. 62, Febrero 2000)

“La inmensa ventaja de traducir al húngaro” (Lateral, No. 62, Febrero 2000)

“En busca de un destino”. Imre Kertész (Lateral, No. 62, Febrero, Barcelona, 2000)

“Péter Esterházy, autor del Quijote” (Lateral, No. 62, Febrero 2000)

“Introducción a la literatura húngara” (Conferencia en el ciclo organizado por el Club d´Amics de la Unesco, Barcelona; 12 de noviembre de 2001)

Kosztolányi: Alondra (prólogo, 2002)

Kertész: Juegos del destino (El Mundo, noviembre 2002)

Kertész: Destino o libertad (La Razón, noviembre 2002)

“También la corte está desnuda” (Sobre el Nobel de Imre Kertész; Lateral nº 95, diciembre 2002)

Kertész: de Auschwitz al Gulag (El País, 7 de diciembre 2002)

Jocs del destí. La vida i obra exemplars d´Imre Kertész. Conferencia (Institut de Estudis Catalans, 9 de diciembre de 2002)

“Un poeta latino que escribía novelas en húngaro. Dezsö Kosztolányi” (Lateral No. 90, Junio, Barcelona, 2002)

Presentación de la novela Alondra, de Dezső Kosztolányi (Ediciones B), en compañía de Adán Kovacsics (Librería La Central, Barcelona, 28 de febrero de 2002)

Homenaje a Imre Kertész a raíz de su premio Nobel. Mesa redonda en compañía de Jaume Vallcorba, Adán Kovacsics, Jaime Vándor y András Gulyás. (20 de noviembre de 2002)

Kertész: de Auschwitz al Gulag (El País, 7 de diciembre 2002)

Jocs del destí. La vida i obra exemplars d´Imre Kertész. Conferencia (Institut de Estudis Catalans, 9 de diciembre de 2002)

Kertész – Celebración universal del fracaso (Letras libres, 31 de enero, 2003)

La hora magiar (Suplemento Hoja por hoja del diario Reforma, México, febrero de 2003)

Conferencia “Imre Kertész y la Literatura de los campos de concentración” (Universidad de Granada, 7 de mayo de 2003)

Alondra de Dezső Kosztolányi. Conferencia. (Biblioteca Central de Donostia / San Sebastián, 24 de junio de 2003)

Harmonia Celestial de Péter Esterházy. Presentación en compañía del autor. (Fundación Círculo de Lectores, Barcelona, 26 de junio de 2003)

“Esterházy: En nombre del padre.” (Lateral nº 105, Septiembre 2003)

A la memoria de Judit Xantus (octubre 2003)

“También la corte está desnuda” (Sobre el Nobel de Imre Kertész; Lateral nº 95, diciembre 2002)

Conversación con Péter Esterházy (VI Jornades Paraula Amiga, organizadas por la Associació d´Escriptors de Llengua Catalana, Ateneu Barcelonès, 20 de noviembre de 2003)

Kertész – Celebración universal del fracaso (2003)

Kertész: Lecciones positivas sobre la negatividad (Antrophos nº 203, 2004)

Márai: el hombre que escogió su propio destino (El Periódico, 2004)

Diálogo con Imre Kertész (Auditorí de Círculo de Lectores, Barcelona, 10 de marzo de 2004)

“Budapest de la Belle Époque”. Conferencia dentro del ciclo La invención de una ciudad, organizada por la Casa del Este (4 de mayo de 2004, Institut Català de Cooperació Iberoamericana)

“Budapest, los desafíos del pasado” (11 de noviembre de 2004, Amics de la Unesco, Barcelona)

Heyman Éva naplója (2016)

Leave a comment

Filed under Irodalom, Könyv, Kultúra, Uncategorized, Web

Az utolsó előtti szó jogán

A puska meg a puskaporos hordó (La Vanguardia, 2015 szeptember 7)

Hová lettek az állampolgárok (HVG, 2015 november 4)

Boszorkányok pedig vannak (Magyar Narancs, 2015 december 18)

Zárszámadás (HVG, 2016 január 12)

Mo iszlamizálódásának pozitív hozadéka (HVG, 2016 január 28)

A Fidesz legyőzésének legyőzhetetlen akadályai (HVG, 2016 február 18)

A terrortörvény kalapjára (Magyar Narancs, 2016 február 25)

Hiánypótlási kérelem (HVG, 2016 március 3)

A múlt elkezdődött (HVG, 2016 március 17)

Levélféle szakszervezeti vezetőknek (HVG, 2016 március 26)

Katasztrófavédelmi jótanácsok (HVG, 2016 április 28)

1 Comment

Filed under Az utolsó előtti szó jogán, Közélet, Politika, Publicisztika, Web

Holokauszt

Nyíri János: Madárország (ÉS, 2014 október 10)

Heyman Éva naplója (Magyar Narancs, 2015 szeptember 17)

Valamiben mindannyan illetékesek vagyunk (FB, 2015 szeptember 22)

Lehet-e jól írni a Rosszról? A Holokauszt Szépirodalma (Szombat, 2016 január)

Akik nem jöttek vissza (Magyar Narancs, 2016 szeptember 1)

Leave a comment

Filed under Holokauszt, Irodalom, Közélet, Kultúra, Publicisztika, Web

Hogy látták a Lateralt, meg a Dést

“Un señor alto, de pelo blanco y ojos claros, que muestra una sonrisa generosa…” Akármilyen furcsa is, de ez én lennék: egy magas, mosolygós, fehérhajú, kékszemű úr… Szóval egy kedves bácsi… Az az igazság, hogy még ennél is kedvesebbeket állított rólam az El Espectador újságírónője, az általam alapíitott Lateral nevű folyóirat barcelonai emléküléséről szóló tudósításában. Nem véletlen, hogy az El Espectador kolumbiai napilap: messziről jött ember azt mond, amit akar. Hogy pontosan mit is, az ITT olvasható.
tuna5

Leave a comment

Filed under Uncategorized

Showbiz (Hu)

Pesti barokk

(Színházi előadás, 2016)

 

Anyám könnyű kosztot ígért

(Monokomédia, Spinoza, 2015)

 

Ez nem vicc!

(Stand up comedy, Spinoza, 2015)

 

Pesti barokk 4 Désre

(Átrium, 2013)

 

A dokumentátor

(Játékfilm, 1988)

 

Banánhájkeringő

(Játékfilm, 1986)

 

Új könyvek

(Rövidfilm, 1985)

 

Passió

(Színházi előadás, 1971)

 

Leave a comment

Filed under Film, Irodalom, Kultúra, Publicisztika, Színház, Web

Bp, ha leszáll az est – Ízelítő

Mutató Fekete Gábor fényképeiből és Dés Mihály esszéjéből

_dsc2441_x

Fekete fotográfiáin mindig van valami meghitt, személyes. De nem érzelmesen személyes, hanem inkább valami viszonyítási pont, valami életjel – egy tárgy, egy lény, egy fény, egy mozdulat -, ami a nézőt a látvány részesévé teszi.

 

_dsc5453_y

Itt határozottan megváltozott valami. Ez nem egy új városkép, hanem egy új életforma, egy metropolis új lüktetése, megváltozott bioritmusa.

 

_dsc5372-2_x

Ezek a többnyire szinte nappali módon hétköznapi, realista életképek, csendéletek és tájképek mégiscsak az est sötétjéből rajzolódnak ki, és viszonylagos világosságuk nem természetes fényből, hanem mesterséges megvilágításból adódik, ami egyfajta allegorikus színpadiasságot kölcsönöz nekik. És éppen ez a szándék: megmutatni a köznapi dolgok misztériumát, megtalálni az esetlegesben azt, ami túlmutat rajta.

 

l1270498_x

Például egy zsúfolt esti villamoson azt a kocsi többi részénél jobban megvilágított kapaszkodósort, ami úgy rendezi el a látványt, mintha az utasok fel lennének fűzve rá.

 

optikai-dobozok_x

Vagy amikor egy egyforma dobozokból álló szekrényféleség úgy néz ki, mint egy emberi életre való lakótelep vagy egy emberi halálra való urnafal.

_dsc5339_x

Máskor a békésen ácsorgó korcsolyázók sziluettje olyanformán rajzolódik a fehér jégen, mint egy földönkívüliek érkezésére váró Népfront delegáció.

gyar

Egy valószínűtlennek ható, de báli fénnyel kivilágított gyárépület talányos formái, vészjósló árnyai pedig egy századfordulós rémmesét, esetleg egy antikapitalista képregényt idéznek.

dscf0234_y

Majdnem mindegyik kép ilyen, de talán egyik sem fejezi ki olyan erőteljesen az aprólékos, hétköznapi realizmus és az allegorikus ábrázolás Fekete Gáborra oly jellemző kettősségét, mint a hatvanas évek hangulatát reprodukáló retrópresszójának, a Bambinak a fotográfiája. Egy teljesen kivilágított, de üres  termet látunk, ahol csupán egyetlen személy tartózkodik, nem tudni személyzet-e, vagy egy ottfelejtett vendég, mint ahogy azt se, hogy közvetlenül zárás előtt vagyunk-e vagy éppenséggel már utána. Szokása szerint Fekete egy a fő motívummal  ellentétes referenciapontot használ, ami itt a sötétbe sülyedt utca és egy félhomályban fuldokló robogó: ebben a komor keretben jelenik meg a fényes, üres presszóterem. A nézőpont is, a kompozíció is Edward Hopper „Nighthawks” c. festményét idézi. De míg Hopper képén tipikus bárvendégek jellegzetes poharazgatása –szóval egy normális emberi tevékenység– fejez ki egy mindent és mindenkit átható menthetetlen magányt, a Bambi-fotón látható női figura funkciója ismeretlen, és ezáltal a kép jelentése teljesen bizonytalan. Nem tudjuk, miért van ott, hogy érzi magát és mit szeretne? Még az is lehet, hogy boldog, vagy csak bóbiskol, vagy éppen bosszút forral. Kicsit fellengzősen azt mondhatnám, hogy a Hopper-féle eleve elrendeltetés problematikája helyett Fekete fotójának tárgya a szabad akarat.

tollaslabda_x

Fekete Gábor fölfedezett valamit, amit így, legalábbis ennek a városnak a vonatkozásában, még senki se dokumentált.

_dsc6185_x

Nehéz olyan helybeli fotóművészt elképzelni, aki ennyire elfogulatlanul csodálkozna rá a pesti tájra, mint ahogy azt Fekete Gábor teszi. Nincs benne se előítélet, se pedig hátsó szándék.
Egyáltalában nem szépít, de nem is kéjeleg a csúfságokban. Nem befolyásolják a közismert klisék, komplexusok, közhelyek. Fölfedez, örül, meglepődik. Úgy fényképez, mintha tényleg először látná ezt a várost. Bizonyára ezért sikerül a fotográfiáinak nézőivel elhitetni, hogy ők is először látják.

Leave a comment

Filed under Uncategorized, Web